,,A Szentszék vitatott keleti politikájának folyománya képpen és az otthoni kommunista rendszer nyomására, de az esztergomi egyházmegye lelkipásztori igényeire való hivatkozással történt elmozdításomat az esztergomi érseki székből tudomásul kell vennem az indok elfogadása nélkül… Az elmozdítással nem szűntem meg Magyarország prímása lenni… Elérkezik majd az a nap, amikor a Nemzetgyűlés visszavonja az 1974. évi döntést, azt alkotmányellenesnek, törvényen kívülinek és a hagyomány megerőszakolásának ítéli, mert a Nemzetet egyáltalán nem kérdezték meg egy olyan kérdésben, amely pedig őrá tartozik.”
Mindszenty bíboros érvel így VI. Pál pápához intézett levelében, s noha végül nem küldte el, címeres papírra letisztázta és aláírta. E sorok hitelesen tükrözik a bíboros életét mozgató fő eszméket, illusztrálják konfliktusait, nem utolsósorban magával a pápával. Mindeddig az Emlékirataim alapján alkottunk véleményt a bíborosról, könyvünkben azonban elsőként közöljük Mindszenty levelezését a pápával, életének utolsó éveiből. E források alkalmat nyújthatnak arra, hogy újragondoljuk Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország Prímásáriak felfogását saját hivataláról és a nemzet szolgálatáról.

Manapság a vezetői szemináriumok széles kínálatával találkozhatunk. A cégek nagy súlyt fektetnek vezető munkatársaik iskolázására, hogy azok képesek legyenek a hatékonyabb vezetésre. Mindenesetre sok vezetői szeminárium inkább a módszerekkel foglalkozik, mint a vezetés előfeltételeivel. Ha Szent Benedek Regulájában keresünk vezetői modelleket, akkor egészen másfajta szempontokkal találkozunk. Itt mindenekelőtt az a kérdés, milyen alkatúnak kell lennie a vezetés feladatát ellátó személynek, hogyan kell dolgoznia önmagán, hogy egyáltalán képes legyen a vezetésre. Benedek számára az a legfontosabb, hogy az illető a maga személyisége révén vezessen, és csak ezután kerülnek szóba konkrét útmutatások arra nézve, hogyan vezessen az ember másokat. A legtöbb vezetői szemináriumon a vezetői képesség iskolázásáról van szó, világos célkitűzésekről, a munkatársak és az erőforrások célratörő bevetéséről, a szerteágazó összefüggések gyors átlátásáról és a helyes döntésről (vö. Küng, 349). Benedek elsősorban a monostor gazdálkodásáért felelős személy magatartását és egyéniségét írja le, s közben sosem téveszti szem elől a vezetés célját.