-
A lélek gyógyítása
0Az emberi lélek a jelenkor természettudománya számáramég mindig talányos és ismeretlen. A természettudomány nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel valami olyan szubtilis dolgot, mint a lélek megismerhetne. És minél anyagiasabbá válik a tudomány, annál több hiányosság merül fel a jelenségek felszínén, melyek képtelenek keresztülhatolni a lényegen és leleplezni az okokat. Számukra az „elektromos feszültség funkciója a szinapszisokban” van jelen, az érzések a hormonális folyamatok eredményei, az ember egy állatfaj, valamiféle magasabbrendű állat, amely jelentős mértékben meg van fosztva saját ösztöneitől. Ezt a könyvet azonban nem azért állítottuk össze és nem azért adjuk ki, hogy a természettudományok révén az emberi lélek lényegéről polemizáljunk. Azt akarjuk, hogy legalább apró segítségünkre legyen, kapaszkodópont legyen azok számára, akik idegesek és depressziósak, akik kérdéseket tesznek fel eredetüket és kitörő haragjukat, lelki gyötrődésüket illetően. Hiszen ha a természettudomány semmit sem tud a lélek lényegéről, akkor a pszichiátria sem képe,melynek eredményeire a természettudomány támaszkodik, a lelket nélkülöző ember számára valós segítséget nyújtani. Képtelen meggyógyítani annak lelki betegségét; csillapító orvosságokkal (antidepresszáns) nem lehet meggyógyítani.
-
A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945
0A „bujdosó-pohár” rigmusa — Szendrei J. 19. századi gyűjtésében — Miskolc szimbólumának, az Avasnak, s az itteni középkori eredetű pincékbeli poharazgatásoknak hangulatát idézi. Az Avas borpincéi évszázadokon át nem csak a helyi és környékbeli jó minőségű bor tárolását, érlelését szolgálták, hanem — a jelentős borkereskedelem és a kapcsolódó iparágak kifejlődése mellett — a vendégvárás—vendéglátás szimbólumává is váltak. A pincesorokat — még az 1950—60-as években is — esténként a „régi bortermelők” hagyomá nyos fogadásai jellemezték, s a környéket a borozgató társaságok jó hangulata töltötte be. Talán a rigmusban is megénekelt bujdosó-pohár szokása táplálta és terjesztette a miskolci vendégszeretet kiemelkedő hírét, s ösztönözte mara dásra, vagy visszatérésre annak olyan jeles híveit mint pl. Móra Ferenc, Lévay József és Móricz Zsigmond. Ők alapították – többek között – azt az irodalmi asztaltársaságot az Avason, ahol* a tagoknak névre szóló gravírozott feliratú borospoharai voltak. A pincetulajdonos ezekben a poharakban tette eléjük — természetesen a helyi ételspecialitások mellett — az „édes nedű”-t, amely bora és vendéglátása jól hírének terjesztésére kötelezte a kedves
-
-
-
Becsület és bátorság. Carl Lutz és a budapesti zsidók
0Elsősorban a svájci követség alkonzuljának, Carl Lutznak (1895-1975) köszönhető, hogy 1942 és 1945 között több mint százezer budapesti zsidó menekült meg a halált jelentő gázkamrák elől. Tevékenységének központja az általa irányított Idegen Érdekeket Képviselő Osztály volt, amely Svájc budapesti követségének keretén belül működött. A követség épületében minden diplomáciai gyakorlattal szemben – 4 ezer zsidó és ellenzéki magyar kapott védelmet. Lutz ezen kívül az úgynevezett palesztinai bevándorlási igazolványokra alapozva több tízezer zsidónak adott menlevelet. A mentési akciókat támogatta a Nemzetközi Vöröskereszt és a többi semleges állam követsége is. Ezek a Vörös Hadsereg bevonulásának napjáig tárgyaltak Horthy Miklós kormányzó ingadozó kormányaival, Szálasi nyilasaival, Veesenmayer német követtel, valamint Eichmann-nal és az SS-szel. A háború után Carl Lutzot Svájc és a világ szinte teljesen elfeledte; még 1949-ben is megrovásban részesítette őt a svájci külügyminisztérium, azzal vádolván, hogy a budapesti zsidók mentésére irányuló tevékenysége során túllépte a hatáskörét.Theo Tschuy 1925-ben született a svájci Thurgau kantonban. Teológiát és angol irodaimat hallgatott, egyháztörténetből doktorált. Éveken keresztül dolgozott az Egyházak Ökumenikus Tanácsának, valamint a genfi Európai Egyházak Tanácsának latin-Amerikáért és a kelet-európai térség emberjogi kérdéseiért felelős munkatársaként.
-
Borsod vármegye leírása 1864-ben
0Pesty Frigyes 1823. március 3-án született Temesvárott. Fiatalkoráról, neveltetéséről nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 26 éves korában, 1849. áprilisától a debrecenei kormány hadügyminisztréiumában dolgozott, s ezért a szabadságharc bukása után előbb menekülnie kellett, majd miután hazatért, rövid fogságot szenvedett. 1850 és 1864 között a temesvári iparkamara titkára volt, s e munkája mellett 1857-től a helyi gazdasági egyesület titkári teendőit is ellátta. Ebben az esztendőben – 1857-ben – indította meg a Delejtű című lapot, amelyben elsősorban természettudományos és gazdasági jellegű cikkeknek adott helyet. És ezekben az években alapozta meg anyagilag is az életét, ami elengedhetetlen volt a későbbiekben tudományos munkássága folytatásához.
Az 1860-as évek elején még két fontos esemény történt életében: 1860-ban újabb osztrák fogságot szenvedett. 1861-ben pedig megtartotta akadémiai székfoglaló beszédét – 1859. december 16-án választották levelező taggá – A templáriusok Magyarországon címmel. A következő években kezd hozzá ahhoz a nagy szervezési vállalkozásához, amely nevét igazán ismertté tette: 1863. február 2-án kelt levelében tárja a Helytartótanács elé a földrajzi nevek összegyűjtésére irányuló tervét, majd kinyomtatja a kérdőíveket, rendezi a beérkezett anyagot, kiegészítéseket és új gyűjtéseket kér, stb. Életének hátralévő részét – 1889. november 23-án halt meg – a gyűjtés megszervezése mellett történeti tárgyú munkák írása töltötte be, de természetesen gondolt az óriási gyűjtött anyag felhasználására is. Amikor 1877. május 24-én az Akadémia rendes tagjává választották, széfoglaló beszédjét például a helyneveknek a történettudományban való felhasználásáról tartotta A helynevek és a történelem címmel. -
Felvidéki séták
0Utazni vasúton, kocsin, hajón vagy akár gyalogszerrel mindenkor nagyon szerettem. Ebben lehet valami családi örökség is. Ahány ősömről tudok, mind sokat utazott, holott mindig városlakók voltunk. S régi városaink hajdani lakóinak ma is az a hirük, hogy legfeljebb sátoros ünnnepkor lépték át a város kapuját friss levegőt szívni. Mint minden általánosításban, ebben sincs sok igazság. A régi városi polgár, akár mesterember, akár kereskedő vagy litteratus volt, pályáján, szűkebb hazája közéletében alig vihette valamire, ha világot nem látott Amíg le nem rótta vándorútját, céhbeli mester sem lehetett. A kereskedelmi utazó csak korunk gazdasági versenyének kivirágzása. Régi kereskedőink áruért, mesterembereink nyersanyagért maguk jártak be nem egyszer messze földet; az esküdt polgárokat pedig a város ügyes-bajos dolgaiban sűrűn küldték ki követségbe Budára, majd a bécsi udvarhoz, de nem egyszer más külföldi városokba is. Régi világjáró diákjainkról mindenki tud.
-
Gupvi, Gulág
075 évvel azután, hogy a hazánk földjére lépő szovjet fegyveres szervek, a Vörös Hadsereg, az NKVD és a SZMERS emberei elkezdték több mint 300 000 civil honfitársunkat (hadi)fogságba hurcolni a Székelyföldtől Vas vármegyéig – a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága (GKNT) az Országgyűlés Hivatalával együtt GUPVI, GULAG – Magyarok a szovjet lágerbirodalomban, 1944/45-2019/20 címmel konferenciát rendezett az Országház Felsőházi üléstermében a mintegy 1 millió szovjet fogságba került katona és civil honfitársunk emlékére. A határainkon inneni és túli történészek, kutatók előadásai, illetve ezek e kötetben közölt írott változatai elsősorban ezekről a tömeges, valamint személyenkénti civil elhurcolásokról, ezek ideológiai hátteréről, végrehajtásáról, létszámokról, a Magyar Nemzeti Levéltár által 2019-ben megvásárolt közel 700 000 digitalizált magyar, GUPVI- és GULAG-fogolykartonról, a kollaboránsokról, az áldozatokról, utóbbiak emlékezetéről és e sokáig elhallgatott téma további szempontok alapján történt vizsgálatáról szóltak. E kötet mindezeken túl rendhagyó módon kiegészül egy civil elhurcolt memoárjával is, hogy a szovjet fogságról az olvasó elé táruló kép minél teljesebb és hitelesebb legyen.
-
-
Kabbala
0A kabbalisták titkos tudományuk használatát öt részre osztották. A természetes kabbalát a természet misztériumainak tanulmányozására használták. Az analogikus kabbalát azért alapították meg, hogy segítségével azt a kapcsolatot mutassák be, mely a Természetben található összes dolog között fennáll, és a bölcseknek megmutattatott, hogy minden teremtmény és szubsztancia lényege egy, és hogy az ember – a Kis Univerzum – Isten kicsinyített mása – aki a Hatalmas Univerzum. Az elmélkedő kabbala azon okból lett kifejlesztve, hogy feltáruljanak általa a magasabb szellemi képességek, a mennyei szférák misztériumai. Az absztrakt ítélőképességek általa segítenek megérteni a végtelenség mérhetetlenségét, és megismerni azokat a teremtményeket, amik a végtelenségben léteznek. A asztrológiai kabbalát azok ismerték meg, akik az erőben és a nagyságban tanulmányozták tanait, valamint a valós testek szubsztanciáját, és a bolygók misztikus szervezetét. Az ötödik, vagy mágikus kabbalát azok tanulták, akik uralkodni akartak a démonok, és az embernél alacsonyabb szellemek felett, melyek a láthatatlan világhoz tartoznak. A talizmánok, amulettek, varázslatok és könyörgések által történő gyógymódok is nagyon becsesek voltak. Adolph Franck szerint a Széfer Jecirá abban különbözik más szent könyvektől, hogy az nem magyarázza meg a világot, és azt a csodát, ami Isten gondolatán nyugszik, vagyis nem akar az Isteni akarat lefordítója lenni. Az ősi művek Istent színes alkotásai alapján mutatják be. A kabbala azt tanítja, hogy a világegyetem szervesen és meghatározott rend szerint fejlődött, követve a Lángoló Kard útját. Így szimbolikus magyarázattal szolgál a világegyetem eredetére, az ember és Isten kapcsolatára, magát a teremtést emanációként fogva fel, amelyben a Végtelen Fény az Élet Fáján ke-resztül manifesztálódik.
-
-
-
-
Magyar Decretum
0A Debrecenben 1565-ben Hoffhalter Rafael által nyomtatott Magyar decretum, amelynek szövegét Weres Balázs váradi főbíró, Bihar vármegye íródeákja állított össze és fordított latinról magyarra, a XVI. századi magyar művelődéstörténet különleges értéke. Korszakos jelentősége elvitathatatlan, akár a magyar nyomdászattörténet, akár a jogtörténet, akár a nyelvészet szempontjából vesszük figyelembe.
-
Miskolc írásban és képekben
0A város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg, mely azokra az apróságokra, finomságokra irányítja a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost.
Így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. -
Miskolc írásban és képekben
0A város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg, mely azokra az apróságokra, finomságokra irányítja a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost.
Így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. -
Miskolc írásban és képekben 2.
0A város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg, mely azokra az apróságokra, finomságokra irányítja a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost.
Így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. -
Miskolc írásban és képekben 4.
0A város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg, mely azokra az apróságokra, finomságokra irányítja a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost.
Így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. -
Miskolc írásban és képekben 9.
0A város eltelt egy-másfél évszázadáról inkább a képek, illusztrációk beszélnek, s ezeket kiegészíti a szöveg, mely azokra az apróságokra, finomságokra irányítja a figyelmet, amiért érdemes ismerni és lehet szeretni ezt a várost.
Így kap értelmet a cím is: Miskolc írásban és képekben. -
Nagybánya
0Előszó:
Ez a könyv a nagybányai művésztelep centenáriumi kiadványai közé illeszkedik. Életrajzi lexikonnak tekinthető, azzal a kevés eltéréssel, hogy nem követi a lexikonok, kézikönyvek száraz tárgyiasságát. Létrejöttében az a szándék is munkált, hogy az olvasó a pályákon és sorsokon át a kolónia történetében is eligazodjék. Az adatokat, tényeket, pontos életrajzi fogódzókat kiegészíti tehát, ahol csak lehetséges volt, az alkotók személyiségének, jellemének megidézése, a közösségen belüli helyzetüknek és kapcsolataiknak megvilágítása. Ezek a bemutatások szociográfiai vizsgálatokra is támpontot nyújtanak, azáltal, hogy művészeink társadalmi eredetére, a tanulmányaikat meghatározó tényezőkre, létfönntartási viszonyaikra is fényt derítenek. Hetvenkét pályaképet tár föl a művész-életrajzoknak ez a füzére. -
Róma
0A Spirálkönyv sorozat nemcsak stílusában illik az utazó kézikönyvéhez, de spirálos kivitele révén praktikus is: könnyen kihajtható ott, ahol éppen a bennünket érdeklő információt találjuk. Egyszóval: a tartalomhoz és az utazás közbeni használathoz egyaránt jól illeszkedő forma. A számos országban sikert aratott praktikus útikönyvek legfőbb erénye, hogy lényegre törően, a mindig időzavarral küzdő utazót segítve ad részletes ismertetést egy-egy városról vagy országrészről úgy, hogy még időbeosztást is ajánl a programok összeállításához. Gondol azokra, akik csak rövid időt szánhatnak a nevezetességek megtekintésére, és ajánl további látnivalókat a hosszabb ideig ott tartózkodóknak. Sőt, a környék távolabbi nevezetességeihez, különlegességeihez is elkalauzol – ugyancsak részletes útitervvel, térképpel, közlekedési tudnivalókkal segítve a kirándulót. Természetesen segít az eligazodásban is: szálláshelyeket ajánl, éttermekbe, kávézókba, sörözőkbe invitálja az utast, megmondja, hol érdemes vásárolni, ha ajándéktárgyakat, helyi kuriózumokat szeretnénk magunkkal hazavinni. A szerzők arra is gondoltak, hogy a Spirálkönyvek olvasója ne csupán a múzeumok, a műemlékek látogatása révén ismerje meg úti célját. Olvasmányos történetekkel, színes összeállításokkal, nevezetes személyiségek bemutatásával hozza közelebb az idegen tájat a vendéghez.
-
Történelmi keresztutak
0Benkő Zoltán könyve nagymértékben hozzájárul az elmúlt történelmi időszak igazabb megismeréséhez. A könyv tulajdonképpen emlékirat, amely azonban nem tekinti át szerzőjének teljes élettörténetét, csupán azokat az életszakaszokat, amelyek összeszövődtek a magyar történelem huszadik századi „vészkorszakaival”, s ilyen módon ad igen gazdag és árnyalt képet a második világháborús évekről, az 1944-es nemzeti ellenállásról, s nyilas uralomról, az 1945-ös történelmi fordulatról, a szovjet katonai megszállás kezdeteiről, a többpártrendszerű demokrácia kialakulásáról és megszűnéséről, a Rákosi-féle diktatúra berendezkedéséről, a hírhedt recski kényszermunkatáborról, a szabadulásról, az ötvenhatos forradalomról, majd a szerző meneküléséről és a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségében szerzett, kedvezőnek aligha mondható tapasztalatairól. Benkő Zoltán személyes történelmi és politikai tapasztalat birtokában írta meg munkáját. Történelmi adatai és folyamatrajzai mindig hitelesek, az apró „filológiai” jellegű részletekre is figyel.