„Nem regényt tart a kezében a Tisztelt Olvasó, még csak önéletrajzi írást sem, hanem sokkal inkább egy kortörténeti dokumentumot, annak ellenére, hogy többnyire azokat a történéseket állítom egymás mellé időrendi sorrendben, amelyek megestek velem életem folyamán. Írásomban keveredik az ismeretterjesztő leírás és a „szónoki kinyilatkoztatás” a megtörtént események tényszerű leírásával. Ez egyfajta védekezés részemről, mert minden tettemre magyarázatot kellett találnom, a körülöttem zajló eseményekről véleményt kellett mondanom, állást kellett foglalnom. A gyimesbükki csángó magyarok egy olyan sajátos történelmi, társadalmi és földrajzi környezetben élnek, amely nagyon sok mindenben különbözik attól, amit természetesnek vagy normálisnak nevezhetnénk. Kálváriájuknak megismerése elgondolkoztathatja azokat, akik azt hiszik, hogy nemzetiségi gondjaink, problémáink maguktól megoldódnak. A megoldás a mi kezünkben van! Megmaradásunk szülőföldünkön elsősorban tőlünk függ! Attól, hogy merünk-e magyarok lenni, merjük-e önmagunkat őseinkkel, történelmünkkel, szokásainkkal, nyelvünkkel, kultúránkkal, szellemi-lelki értékeinkkel együtt vállalni!