Felemelő érzés ismerni és szeretni is szülőföldünket. Ez csak úgy lehetséges, ha valóban jól, részleteiben ismerjük – múltjában és jelenében – és lépést is tartunk egyre változó képével, sorsával. Erre vágyott a szerző már iskolás korában: kirándulni, térképet olvasni és gyűjteni, térképet szerkeszteni és később, másokkal is megismertetni azt a tájat, ahol született és ahol él. A vidék, amelyet a szerző megismertet az olvasóval a Felső- és Alsó-Háromszék, a Bodzák, Erdővidék a hozzá kapcsolódó Székföldje. Olyan híres személyekhez kötődő vidék, mint pl. Kőrösi Csoma Sándor, zágoni Mikes Kelemen, Baróti Szabó Dávid, Benedek Elek.

Valami mégis van benne: hívó és marasztaló, ami nemcsak a lokálpatrióta szíveket képes megdobogtatni. Lehet a környező dombok szelíd íve, mely oly régóta óvja a viharos széltől, ami évszázados fenyveseket képes letarolni a Hargitán; lehet a lombhullató erdők hűs árnyéka, vagy a Küküllő lágy lankái… Lehet sok igazság abban is, amit Mervyn Jones mond, hogy „a világ nem házakból, nem is palotákból, dokkokból, gyárakból, könyvekből és képekből áll. A világ férfiakból és nőkből áll, ahogyan a utcák vagy egy város is, férfiakból és nőkből. Minden élet hozzátesz valamit a világhoz.” De van valami urbanisztikai egyéniségében is: valami, ami egyértelművé teszi, hogy málladozhat imitt-amott a vakolat, nyújthatja olykor rongyos koldus a kezét, mégiscsak belül vagyunk Európa határain. Valami, amit nem lehet megmagyarázni, legalábbis nem definíció-szerűen. Szerény írásunk kísérlet arra, hogy közelebb kerüljünk a magyarázathoz.