Dante költeménye „az egyetlen könyv, amely az emberi életben itt Európában mindennek értelmét felfedi. Nem egyéni, úgynevezett eszméit akarja az emberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki: az örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb s az egyetlen jó René Guénoné” – írja Hamvas Béla. A kötetet Szent Bernátnak, az „Utolsó Egyházatyá”-nak élettörténete egészíti ki, akit Dante méltán választott vezetőjéül a Paradicsom legfelső köreiben.
„Az Emberi, nagyon is emberi egy válság emlékműve. Szabad szellemeknek ajánlja magát: majd minden mondata diadalról tanúskodik – megszabadultam általa a természetemben rejlő, de tőle idegen, hozzá nem tartozótól. Idegen tőlem az idealizmus: ahogy a cím mondja: ‘ahol ti eszményi dolgokat láttok, ott én emberit, ó, csupán nagyon is emberit látok’… Kizárólag a következő értelemben használom itt a ‘szabad szellem’ kifejezést: az önmagát újra birtokba vevő, szabaddá lett szellem. A hangnem, a hangszín teljesen új; a könyv okosnak, hűvösnek, helyenként keménynek és gúnyosnak hathat.
