A szerzőt a szakirodalomban régtől fogva úgy értékelik, mint korának legolvasottabb tudósát, mint humanistát, aki kétszáz évvel megelőzte korát. Metalogicon című munkájában János hitet tesz a sokoldalú képzettséget adó filozófiai alapon nyugvó humanista oktatási rendszer mellett, amelyet a görögöknél Platón és Arisztotelész, a rómaiaknál pedig Cicero és Quintilianus képviselt. Úgy érzi, hogy saját korában veszélybe került ez az igényes pedagógiai program, és a tananyag jelentős csökkentésével az oktatást szinte a fecsegés szintjére süllyesztik le. Határozottan elítéli ezt a tendenciát, felhívva a figyelmet Arisztotelész logikai műveire. E művek fölfedezésének és értékelésének folyamatában olyan fontos szerepet játszott a Metalogicon, hogy nyugodt lélekkel tekinthetjük e művet az érett skolasztika előkészítőjének.

Miskolc város jelképéről, az „Avas-hegy” történetéről és településünk életében betöltött szerepéről egy évtizede, 1993-ban jelent meg monográfia. Negyedszáz szerző az Avas geológiájáról, növény- és állatvilágáról, műemlékeiről, az irodalmi és képzőművészeti életben történő megjelenéséről, vagy egykori vendéglátásáról éppúgy rögzítette ismereteit, mint az építész a lakótelepről, a pedagógus az iskoláról, vagy a szociológus a lakótelepi életről. A mindmáig alapmunkának tekinthető kiadványban összefoglaló írások jelentek meg a református, a zsidó, valamint a mindszenti római katolikus és evangélikus temetőkről. E kiadvány az akkor elkezdett munka kiteljesedett változatának, egy konkrét téma elmélyültebb kutatásának, az eredmények összegezésének is tekinthető. Az avasi templom és temetője, majd a későbbi korszakok templomai és felekezeti temetői – a szakmai szerkesztési szempontok adta szűk terjedelemben, de minden esetben – megjelennek az új Miskolc monográfiái köteteiben. Erezzük, hogy a temetők mindenkori világa és a mindenkori várostársadalom között szorosabb, mélyebb a kapcsolat, mint amit sikerül érzékeltetni. A monográfia is megfogalmazza annak igényét, hogy „gyökereinket” keresve, a mind mélyebbre ásás és látás nélkülözhetetlen (egyben kimeríthetetlen) forrásanyagát kínálják a kutatók számára a temetők, az érdeklődő olvasók számára pedig az ún. temetőkönyvek. Miskolc város temetőinek feldolgozását célul tűzve, 1999-ben sorozatot indítottunk. Az alkalmat a leégése utáni állapotából helyreállított Deszkatemplom felszentelése adta. A szerzők írtak a miskolci reformátusság XVI-XX. századi történetéről, a tetemvári „deszkatemplomok”-ról, s mások mellett a temetőről. A kötet szakmai arányai itt is megkívánták, hogy a város történetében kiemelkedő szerepet vállalt személyek életútját, síremlékét mutathassuk be, tehát a teljes temető áttekintésére nem volt lehetőség. 2000-ben és 2001-ben is megjelent – e sorozat második köteteként – a miskolci orthodox templomról és temetőiről, az itt nyugvó egykori jeles családok történetéről szóló kiadvány. Ez már temetőkönyvnek nevezhető abból a szemszögből, hogy minden emléket dokumentál (rajzban, fényképen, vagy írásban) és minden személyt bemutat, akinek sírkövét őrzi a templomkert.