Ácsán Szumédhó egy kortárs théraváda buddhista mester. 1934-ben született Seattle-ben, az USA-ban. Thaiföldön lett szerzetes – Ácsán Cshá tanítványaként – majd később Angliában lett az Amarávatí kolostor vezetője. Számos előadást tartott és tart manapság is a világ számos országában. Bár Magyarországon a neve alig ismert, eddig megjelent két könyve, a „Csittavivéka – A csöndes tudat tanítása” (2000) és az „Így van ez – A valóság természete” (2004), igen népszerű lett a buddhizmus minden ágának gyakorlói körében. Életszerű magyarázatával és fanyar öniróniájával észrevétlenül is ráérzünk a théraváda buddhizmus belső erejére.

„E könyv olvasásához nem szükséges semmiféle alkímiai vagy asztrológiai ismeret, és azt sem várja el az olvasótól, hogy elfogadja az asztrológiai világnézetet. Az elemek típusai így is érthetőek, és megfigyelhetők az életben. Az asztrológia és a tarot azonban világosan megmutatja, hogyan jött a négy elem az égből a földre, és hogyan írták le, s értelmezték ezt az utat ősidőktől fogva.” A szerző képekben és ismeretekben gazdagon, szórakoztatóan és szellemesen varázsolja elénk a négy elemet, tulajdonságaikkal és jellegzetességeikkel együtt, majd pedig elvezet az ember egységes képéhez. Ideális olvasmány mindazoknak, akik jobban szeretnék ismerni önmagukat és embertársaikat.

„A szellemi mozgalomnak határozott célja van, nevezetesen, hogy előre formálja a jövő emberiségét. Ez a cél csak a szellemi bölcsesség magunkba fogadása révén érhető el. Ez az a gondolat, amely abban a lélekben él, aki a szellemtudományt az emberiség nagy feladataként fogja fel, s úgy tekinti azt, mint a fejlődéstől elválaszthatatlant. Az ilyen lélek nemcsak vágyik a szellemtudományra, hanem kötelességének tartja ez irányú ismereteit belevinni a gyakorlati életbe. Minél inkább elismerjük ezt, annál inkább meggyorsítjuk az emberiség átalakítását olyanná, amilyennek a hatodik korszakban lennie kell. Amint a régi Atlantiszon – a mai Írország közelében – az előrehaladott emberek Kelet felé vonultak, hogy ott új kultúrákat alapítsanak, ma az a feladatunk, hogy a hatodik korszak érdekében munkálkodjunk, amikor is be fog következni az emberiség nagy szellemi felemelkedése! Meg kell kísérelnünk újból kikerülni a materializmusból – a spirituális társaságok feladata az, hogy ebben vezető szerepet játsszanak az emberiség körében! Nem szerénytelenségből és önteltségből, hanem kötelességérzetből! Egy bizonyos ember-csoportnak össze kell tehát állnia, hogy előkészítse a jövőt. De ez az egyesülés nem geográfiai természetű, a hely fogalma itt elveszíti jelentőségét, hiszen nem faji kapcsolatról van szó. A lényeg az, hogy az emberek az egész Földön szellemileg találják meg egymást azért, hogy a jövőt pozitív irányban formálhassák. Ezért hangsúlyozta a rózsakeresztes testvériség négyszáz évvel ezelőtt – amikor korunk elindult a legmélyebb materializmus felé – azt a gyakorlati szellemtudományt, amely az élet összes problémájára választ ad.”