Az 1954 és 1964 közötti évtizedben abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy évente ellátogathattam a trópusokra természetfilmet forgatni. Expedícióinkat kezdetben a BBC Televízió és a londoni állatkert közösen szervezte, feladataink során pedig nemcsak az állatok filmezése, hanem néhány példány befogása is beletartozott. A tévésorozat ennek megfelelően az átfogó Zoo Quest (Egy állatkert nyomában) címet kapta. Az állatkert képviselője, Jack Lester, azonban betegsége miatt sajnos a harmadik túrán már nem tarthatott velünk. Az állatkert részvétele így pusztán arra korlátozódott, hogy átvették azokat a példányokat, amelyeket nekünk, tévéseknek, sikerült hazahoznunk. Az állatok befogása helyett ezek után legfontosabb feladatunknak azt tekintettük, hogy természetes életközegükben filmezzük őket. Az idő múlásával érdeklődési körünk kiszélesedett, és a törzsi népek, akikkel barangolásaink során találkoztunk, egyre nagyobb szerepet kaptak a filmekben, így ehhez a kötethez a Zoo quest már nem tűnt megfelelő címnek. Az utazásokról írt első három könyvben, némileg rövidített formában, 1980-ban egy kötetben újra megjelent. Ez a kötet a második hármat tartalmazza. Az utolsó utazás óta eltelt tizenkilenc év alatt sok minden megváltozott. Új-Guinea keleti fele, amely akkoriban Ausztrália kormányzása alatt állt, Pápua Új-Guinea néven függetlenné vált,a Jimi-völgyet pedig, amelyet ottjártunkkor éppen csak elkezdtek fölfedezni, ma már nemcsak utak szeli, át, hanem saját parlamenti képviselővel is büszkélkedhet. Salote királynő, aki látogatásunk idején Tongába uralkodott, 1965-ben meghalt, és örökébe IV. Tuafa’ahau király néven a trónörökös lépett. Az Új-Hebridákból, az egykori furcsa és egyedülálló gyarmati irányítás alatt álló angol-francia kondomíniumból megalakult Vanuatu független állama. Ausztráliában a Nourlangie környéke nemzeti park lett, a sziklarajzokat pedig alapos tanulmányozásnak és kutatásának vetették alá. Szerencsére a filmtechnika is nagyot fejlődött. A kamerákat nem kell többé bélelt kabátba bugyolálni, hogy ne legyenek olyan zajosak, a magnetofonok tranzisztorai pedig ma már a trópusi melegben sem mondják föl a szolgálatot. A fölkeresett helyekről és az átélt eseményekről szóló beszámolóimat azonban mindezek ellenére is meghagytam olyannak, amilyennek eredetileg megírtam őket.