Vajon mi a közös a Panama-csatornában és a vatikáni pápai palotában, vagy a szoborportrékká faragott Rushmore-hegyben és a kínai Nagy Falban? Mindegyik alkotás egy-egy kiemelkedő emberi teljesítményről tesz tanúságot, a világ legnagyobb építtetőit ösztönző „megalománia” termékei. Minden kultúra és minden kor embereiben mélyen élt a késztetés, hogy valami hatalmasat és maradandót hozzanak létre, hogy valami nyomot hagyjanak maguk után a történelemben. Minden óriási építmény mögött nagyszerű férfiak (olykor nők) alakja dereng fel: mérnököké és építészeké, papoké és hadvezéreké, királyoké és elnököké. A könyvben szereplő építmények közül a legrégebbieket az egyiptomiak emelték, míg a legújabb tudományos szerkezeteket, melyek az űr mélységeit fürkészik, vagy az atom végtelenül kis léptékű belső szerkezetét próbálják felderíteni, Chilében, illetve Svájcban alkották meg. A kettő között építészeti és mérnöki alkotások hosszú sora áll: paloták, templomok és szobrok, hidak, gátak, csatornák, vasútvonalak és alagutak, melyek merész szerkezetük, rendkívüli méretük, vagy valamely egyedülálló jellegzetességük miatt kerültek bele ebbe a könyvbe. Kötetünk nem törekszik teljességre, és nem követ semmiféle következetes koncepciót. A bemutatott építmények legtöbbje vagy a legnagyobb, vagy a legjelentősebb a maga nemében, de ehhez az elvhez sem ragaszkodtunk szolgai módon. Egyes építmények azért kerültek bele a könyvbe, mert érdekes a történetük, vagy mert valamilyen szempontból technikai mérföldkövet jelentettek, másokat valamely különös vonásuk tesz figyelemre méltóvá. Számos építmény, melynek itt lenne a helye, azért maradt ki, mert túlságosan is közismert: az egyiptomi piramisokról szóló könyveknek se szeri, se száma, a mexikói Cholulában található hatalmas piramis viszont szinte teljesen ismeretlen, alig tudunk róla valamit. Azokról az érdekesebb vagy fontosabb építményekről, melyekről a főszöveg hely hiányában nem tud részletesen szólni, a függelék nyújt bővebb tájékoztatást.