Émile Jovis, a tisztességes nyárspolgár, feleségével és fiával elhagyja a vén Marais-negyedbeli, ódon, szűk és bűzös lakását, és az orlyi repülőtér mellé, egy újonnan épült, ultramodern lakónegyedbe költözik. Hosszú utat tett meg a jó nevű, párizsi utazási iroda harmincöt éves igazgatója, hogy családjának megszerezze ezt a kényelmet, sőt boldogságot ígérő változást. De vajon boldogok-e az új, ragyogó, napsütötte lakásban, amelynek vékony falain átszűrődő furcsa, nyugtalanító zajok egy idegen világról adnak hírt? Jovis már az első éjszakán fültanúja a szomszédban lakó pár viharos, buja ölelkezésének és meglepő, már-már bűntényeket sejtető párbeszédének. Jovis lelki egyensúlya felborul; nem érdekli az új lakás, a munkája, mindennapi szürke élete, csupán a furcsa pár viharos élete, és elindul, hogy fényt derítsen rejtélyes, sőt nyugtalanítóan izgalmas titkaikra… Két magányos öreg összeházasodik. A férfi, a nyugdíjas pallér, durvább, de közvetlenebb egyéniség és házasságba egy macskát visz magával. Beköltözik a valaha nagyon jó módban élt felesége lakásába. Az öregasszonynak egy papagája az állandó társa. A macska egyszer váratlanul megdöglik, és utána nemsokára a papagáj és kimúlik. Vajon akarattal pusztították-e el egymás háziállatját, vagy a véletlen műve volt-e? Gyűlölködés vagy szeretet kíséri-e furcsa öreget, akik az állatok pusztulása után csak leveleznek egymással? Vajon melyikük töri meg ezt a feszültséggel terhes áldatlan csendet? Remek légkörteremtő erő, telibe találó emberábrázolás, ezer apró érdekes megfigyelés és mindvégig fordulatokkal teli izgalmas meseszövés jellemzi Simenon e két regényét.