-
A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig
0Előszó: Az olvasó könnyen megkérdezheti: nem korai kísérlet-e a magyar történet valamelyik korszakáról összefoglaló marxista munkát írni? S nem lehet elvitatni, hogy a kérdés jogosult. A magyar történet marxista feldolgozása végeleges eredményekre csak akkor fog vezetni, amikor Magyarországon egész marxista történésznemzedék nevelkedett fel, amely azután tervszerű, kollektív munkával lát hozzá az előtte álló feladatok megoldásához. A feladatok nagyok. Felszínre kell hozni a még ismeretlen forrásanyagot, át kell vizsgálni mindazt, amit a polgári történetírás ténynek állított, hiánytalanul el kell sajátítani a történeti kutatás marxista-leninista módszerét, és alaposan meg kell ismerkedni a vezető marxista-leninista történettudomány, a Szovjetunió történettudományának a problémáival és eredményeivel. A közvetlen feladat még igy is részkérdések megoldása lesz. Szilárd összefoglaló eredményekre csak akkor számíthatunk, ha a részkérdések egész sorát a teljes és kritikusan átvizsgált tényanyag birtokában és a marxista-leninista módszer helyes alkalmazásával megoldottuk.
-
A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig
0Előszó: A második kiadás az elsőtől több tekintetben eltér. Ennek oka nemcsak az, hogy a felhasznált anyag bővült. A változásokat főleg elméleti megfontolások tették szükségessé, melyek részben a szovjet történettudomány eredményeinek a figyelembevételén alapulnak. A fontosabb módosítások a következők:
A munka, átdolgozott formájában, kiküszöböli a finnugor vagy ugor ősnyelv feltevését. E feltevés mellőzésével, mely a modern ősnyelvészet megvilágításában tarthatatlannak bizonyul, kísérli meg, hogy a magyar nyelv fejlődésének társadalmi feltételeire rámutasson. Ezzel kapcsolatban a magyar etnikum kialakulásával az eddiginél behatóbban foglalkozik.
A magyar őstörténet területi kezdeteit nem nyelvföldrajzi adalékok alapján kívánja felderíteni, hanem e kérdésben a történeti tényeket tartja szem előtt. Beiktatja az anyaninói kulturát a magyar őstörténet korszakai közé, s egyúttal konkréten elemzi ezt a társadalmi alakzatot, amely a vadásztársadalmat a pásztortársadalommal összeköti. -
-
Daktiloszkópia
0Részlet a könyvből:
Személyazonosítás a múltban és ma
A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS KÉRDÉSE hosszú évszázadok óta foglalkoztatta a rendészeti szerveket. E kérdés megoldására a kutatás olyan egyéni, meg nem változtatható sajátosságok felismerésére irányult, melyeknek alapján kétségtelenné válik a személyek pontos azonosítása. Mielőtt az ujj nyomatokat és a személyazonosítás ma használt egyéb módjait (fényképezés, testmérés, személyleírás) személyazonosításra felhasználták volna, a homlokra, vállra, s a test különböző részére sütött bélyegek, különböző testcsonkítások, hajlevágás, tetoválások, végtagcsonkolások, a nyakra kovácsolt fémgyűrűk szolgálták a felismerést. A személyazonosításnak ezeket a minden emberiességet nélkülöző, kegyetlen eszközeit az osztálytársadalomban az elnyomás és kizsákmányolás, az osztályharc egyik eszközeként használták fel az uralkodó osztályok. -
-
-
-
Párisban és Napfényországban
0„Ady halála óta a harmincadik év, egy egész emberöltő, van betelőben. Jó száz nagy ívnyi publicisztikai írásainak közzétételét e kötettel kezdjük. E párisi és »napfényországi«
levelekben az összeomlás előtti régi s az előtörő új világrend harcát tünteti fel Ady. Ennek a lezáruló és jövőbe nyíló, sok évszázadra kiható jelentőségű világtörténelmi folyamatnak, magyar és egyetemes-emberiségi viszonylatban egyaránt, ő volt a legélesebb látású, legdúsabb szavú, legösszefoglalóbb ujságíró-krónikása.” -
Személyazonosítás
0Részlet a könyvből:
A SZEMELY AZONOSÍTÓ ELJÁRÁSOK CÉLJA személyek kilétének megállapítása. A kriminalisztikának mindig fontos jeladatai közé tartozott az ismeretlen egyének kilétének megállapítása, mert a bűncselekmények elkövetői mindig igyekeztek palástolni személyazonosságukat. A bűnözőknek ez a törekvése nem elszigetelt, hanem állandó jelenség. A személyazonosság elpalástolásának eszközei természetesen állandóan fejlődnek. Az alacsony fejlődési fokon lévő bűnöző csak primitív eszközökkel tudja megváltoztatni arcát, külsejét. Így pl. változtat szakállán, hajviseletén, a ruházatán, szóval a könnyen megváltoztatható ismertetőjeleken, de kiterjedtebb palástolási törekvéseinek határt szab alacsony műveltségi foka és anyagi eszközeinek hiánya. A társadalom fejlődése során magától értetődően a bűnözés terén is jelentős változások észlelhetők: míg a bűnözők nagy része még a mult század végén a társadalom legnagyobb nyomorban élő és ezért elzüllött tagjaiból került ki, a két világháború után már mindjobban a tőkés osztályok soraiból tevődik össze. A bűnözők személyének megváltozása hozza magával a bűnözés eszközeinek, így a személyazonosság elpalástolásának új módját is. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a mult bűnözőinek személyazonosságát például egy régebbi tetoválás alapján többé kevésbé minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, addig a második világháború SS-banditái már szakszerű orvosi beavatkozással igyekeztek megszabadulni a hónaljukba tetovált áruló jeltől.