Előszó (részlet): 1905 Péter-Pálján egy kis, rövidnadrágos gimnazista a robogó gyorsvonaton ült. Az iskolai évet sikerrel fejezte be az Olt-parti városkában és most a jól megérdemelt vakációra igyekezett. Elmaradt mögötte a keletmagyarországi Szigethegység tündéri tája, lassankint bealkonyult, a vasúti kocsikban kigyulladt a villanyfény, a mozdonyhányta tüzes szikrák táncos koboldként szálltak a csillagos estébe.
A diák most arra gondolt, hogy – mi is történt Ostendében? Abba a kis havasalji városba, ahol diákéveit töltötte, 24 órával megjelenésük után jutottak el a pesti lapok. Az életnek még nem voltak olyan robogó eseményei, melyek az elektrónok szárnyára kívánkoznak. Nyugodtan lehetett élni úgy is, hogy az emberek 24 órával később értesültek a viharos parlamenti jelenetekről. Csak mi, sakk-rajongó diákok irigyeltük pesti társainkat! És a verseny most a végéhez közeledik… Nagyváradon túl jutott a vonat. Nagyváradra már elérkeztek a pesti lapok, most már én is tudhatnám a legfrissebb eredményt. Csak valahogy Pesti Hirlaphoz jutnék! Töprengve sétáltam végig a folyosón, a II. osztályú részből átlopóztam az I. osztályúba. Az egyik fülkében ült egy férfi és – Pesti Hirlapot olvasott. Istenem, mit nem adnék, ha ez az újság csak egy pillanatra a kezembe kerülne. Csak annyi időre, hogy fellapozzam a napi hireket és végigfussak a címeken… Ostende…