• A föld kincsei. Gazdasági földrajz mindenki számára

    0

    Számos szövegközi ábrával, térképvázlattal illusztrált.

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • A Földgömb VIII. évf.

    0
    8 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A hegyi beszéd

    0

    500 Ft
    Kosárba teszem
  • A keresztény egyház története I-VIII.

    0

    Az Egyház történetének távlatai és problémái. Ellentétes szempontok e történet eseményeinek megítélésében. A szellemtörténeti módszer. Egyház és kereszténység. Az egyháztörténetirás történetének vázlata. A mű célja. Hogyan lett, hogyan alakult, mily körülmények s fordulatok közt fejlődött a századok folyamán a kereszténység, az Egyház? Mikép bontakozott ki a tanrendszere, sajátos gondolatvilága, vallásossága, szertartási és jogi élete? Belső szervezete, intézményei s külső helyzete a világban? Milyen tényezők hatottak rá? Mik voltak diadalai s vereségei, örömei s megpróbáltatásai? Kik voltak hősei és árulói, támadói és védelmezői? Milyen hatással volt az emberiségre, államra, társadalomra, művelődésre, erkölcsre, népek boldogulására, nemzetek sorsának alakulására – viszont milyen hatásokat vett át az evilági tényezőktől? Ezek azok a kérdések, amelyekre az egyháztörténet választ keres és ad. Első pillanatra látnivaló, mily óriási területeket és távlatokat fog át az egyháztörténet s mennyire a leghatalmasabb és legérdekfeszítőbb része ez az emberiség általános történetének. Az utolsó kétezer év legmesszebb ágazó, legsokoldalúbb eseménysorozata tárul itt elénk, amely nélkül Európa kétezeréves fejlődését, művelődésének legmélyebb rúgóit s irányítóit megérteni nem lehetne, amint nem tudnánk nélküle az emberiség legértékesebb részének lelki világában sem eligazodni. Egy intézmény története ez, amelynél áldottabb s gyűlöltebb intézménye nem volt még a világnak; egy rendszeré, amely kezdettől fogva az ellentmondások forgatagába került. Voltak s ma is vannak szerelmesei, de heves ellenségei is. Vértanúi és elnyomói. Lelkes katonái s engesztelhetetlen tagadói. Ez az intézmény Isten művének, Krisztus alapításának tekinti magát, az ég legszebb ajándékának a földön, az emberiség legnagyobb jótevőjének; viszont mások szemében nem egyéb, mint vallási köntösbe öltöztetett uralomvágy és kizsákmányolási rendszer, egy körmönfont papi kaszt szédületes arányú érdekhálózata, amelynek alapja az emberek együgyűségére, érzelmi befolyásolhatóságára s rejtelmes boldogságösztöneire való spekulálás.

    8 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A magyarság évkönyve 1937

    0

    2 000 Ft
    Tovább olvasom
  • A mai Lengyelország

    0

    500 Ft
    Kosárba teszem
  • A mai Lengyelország.

    0
    1 200 Ft
    Tovább olvasom
  • A Nílus Egyiptomban

    0
    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • A Pandzsáb

    0

    A nyugat – vagyis a görögség, az ókori Európának ez a vezető kultúrnépe – egészen Nagy Sándor keleti hódítóútjáig csak igen keveset tudott Indiáról. Amit Hérodotosz és mások Indiáról feljegyeztek, többnyire másod-, harmadkézből nyert értesülés volt és a perzsák útján jutott el nyugatra. A perzsák azonban jól ismerték Indiának északnyugati részét, hiszen birodalmuk, legnagyobb kiterjedésében, egészen az Indus folyamig nyúlt és perzsa népcsoportok, a zarathusztrai vallással együtt, az Induson túlra is beszivárogtak. Perzsa emlékek tanúskodnak erről az északi Pandzsábban is, pl. a taxilai ásatásokkal napvilágra került romvárosban. Az ókori nyugat, amikor «Indiáról» beszélt, voltaképpen csak az Indus folyó környékét és az ettől keletre elterülő síkságot, vagyis a mai Pandzsábot értette e név alatt. India: az Indus folyam vidéke. Még Nagy Sándornak is csekély fogalma volt arról, hogy amikor – véleménye szerint – «meghódította Indiát», tulajdonképpen csak India egy igen kicsiny részét látta s ennek az aránylag kis területnek is csupán töredékét vetette uralma alá. Számára is mindössze az Indus folyamon túl fekvő ország jelentette Indiát és csak utódának, Szeleukosz Nikátornak követe, Megaszthenész adott hírt elsőül India távolabbi tájairól. Megaszthenésznek töredékekben fennmaradt munkája az első, nyugati embertől eredő leírás Indiáról, illetve Indiának északi részéről. Az északnyugati terület, amelyről ebben a könyvben beszélünk, később kapta perzsa «Pandzsáb» nevét. Ez a szó «öt vizet», «öt folyót» jelent.

    3 600 Ft
    Kosárba teszem
  • A százéves Nemzeti Színház.

    0
    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. 1-2.

    0

    12 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Anglia története. 1-2

    0

    Részlet: Sose felejtsük el, hogy akármilyen közel vagyunk a kontinenshez, nem tartozunk hozzá. Bolingbrokenak ez a mondása pontosan meghatározza Anglia természetes helyzetét. Oly közel van a kontinenshez, hogy a calaisi partról tisztán lehet látni Dover fehér szirtfokait. Ez megszállásra csábít.

    4 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Apai örökség

    0

    Supka Gézának dedikálva!

    10 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Az úgynevezett „Almanach-líra”

    0

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Bátorligeti mesék

    0
    6 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Dunántúli legendás könyv

    0

    Az az érzésem, hogy az olvasót, aki ezt a könyvet a kezébe veszi, még mielőtt a tulajdonképpeni tartalomra térne át, meg kell állítanom egy percre és meg kell kérnem valamire. Ez a kérés egyben vallomás is s csak annyi: ne tekintse az olvasó ezeket az írásokat valami rendszeres néprajzi gyűjtés eredményeinek, amelyek mögött hosszú utak, fáradságos kutatások és helyszíni jegyzetek állanak. Ne tekintse ilyeneknek őket, mert ezek nem azok. Nem ültem vonatra, nem vegyültem a nép közé, nem kérdeztem ki az öregeket és nincs egyetlen szál helyszíni jegyzetem se hozzájuk. Egytől egyig itt íródtak egy budapesti lakásban, mig kint a kánikulában villamosok csengettek, autobuszok tülköltek, luxuskocsik rohantak divatos kocsmákba vagy divatos fürdőhelyekre, egyszóval itt íródtak minden helyszíni szemle nélkül a modern Budapest kellős közepén. S hogy mégis merem vállalni az eredetiségüket, a népiségüket, a hamisítatlanságukat és a dunántúliságukat, az azért van, mert ezeket a lélek és az agy redőiben még a gyermekkori falumból hoztam el ízekben, hangokban, elpöngő melódiákban s természetesen tárgyi emlékekben is, (noha be kell vallanom, hogy ezek a tárgyi emlékek gyakran egy-egy szóra, mondatra, jelenetre, névre vagy egy-egy végkifejletre szorítkoztak csak), s mert életemnek gyökéri részével azok közé tartozom, arra a tájra és abba a lelki közösségbe, ahol ezek a legendák születtek és éltek.

    2 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Ilias

    0
    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Itália története. A birodalom bukásától a birodalom megalapításáig

    0

    Részlet: Az V. század második felében a nyugatrómai birodalom majdnem egészen a barbárok kezén volt; bár fennállt még a nyugati birodalom neve, a császár már csak az itáliai félszigeten, Dél-Gallia egy részén, s néhány dunamelléki területen uralkodott.

    2 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Jézus élete

    0

    A Nobel-díjas Mauriac (1885-1970) a XX. századi katolikus irodalom kiemelkedő képviselője. A francia irodalom halhatatlanjai közé számító szerző művei szinte mind az emberi esendőség és a kegyelem különös találkozásairól, küzdelméről, sokszor paradox győzelméről vagy bukásáról ír. Senkihez nem hasonlítható látásmódja új értelmet adott a „katolikus irodalom” megnevezésnek.

    4 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókedvű könyv

    0

    A ferencjózsefi világ egy előkelő politikusával üldögéltem a minap kettesben, ő mesélt, én hallgattam. Választási visszaéléseket mondott el. Mert a választási visszaélés nem mai találmány. Nem is a, félmúlt politika találmánya. Mindig használatos volt, mióta világ a világ. Csak a stílusa változik, az íze, a hangja. Maga a visszaélés örök, csak a stílus a koré. A Bánffy-éra alatt a néppárt mindenáron be akart hozni egy jelöltet Nemtudomhol községben. Ez a község volt a kerület székhelye, egyszersmind főszolgabírói székhely. Mint ilyenkor szokás, a miniszterelnökségről szólták a belügynek, a belügy szólt a főispánnak, a főispán szólt a főszolgabírónak: a néppárti jelöltnek nem szabd bekerülni a Házba, Azonban a néppárti jelölt mindenáron be akart kerülni a Házba. Helybeli úr volt, jó család sarja, fehér kúriában éldegélő, négy lovat hajtó birtokos. De hiába volt birtok, mód és tekintély, még azt se tudta elérni, hogy a programmbeszédét elmondhassa, Ha a piacon kezdett volna beszélni, azonnal megszólaltak a harangok, mert a Bánffy-párti főkortes éppen akkorra rendelt harangozást elhúnyt nagyanyja emlékére, s a jelölt szavalatából egy szót sem lehetett hallani. Ha pajtába hívták össze a népgyűlést, kitűnt, hogy a pajta tűzveszélyes, ahol nagyobb csoportosulás nem engedélyezhető. És így tovább…

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Kék Adria

    0

    Veprináccal való ismeretségem, amely később a tartós barátságnak és időnként megismétlődő hadiállapotnak sajátságos keverékévé alakult át, kissé viharosan kezdődött. A vitorlás hajó peremén valami összekötő lény hajolt ki. Átmenet a borjúfóka és az ember között. A zömök test kétségtelenül emberi volt, az apró, szúrós szem, a tömpe orr és az arcot borító szakállsörték viszont kétségen kívül a fókáé. Az átmeneti lény szemmel látható izgalommal figyelte, mit művelek a csónakkal a hajó árnyékában? Időnként hegyesen sercentett egyet a tengerbe. Ilyenkor a felszínen nagy barna, olajos folt terjedt szét, ami elől a halak eszeveszetten menekültek. Isten legyen nekem irgalmas, ha a középlénynek eszébe jut engem is ilyen módon kergetni el. Jóféle tengerészdohányt rágott, amelyet a hét tenger minden partján lapos téglává sajtolva árulnak. Van benne dohány is, de még több kakaó, ópium és mindenekelőtt – rum. Égni nem ég, de nem is ez a cél, hanem a bagózás. Magam is megpróbáltam egyszer, amikor tősgyökeres tengerésznek akartam látszani, de hát menten a tengeri betegség környékezett.

    3 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Két Andrássy és két Tisza

    0
    4 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Kirándulás a magyar multba

    0

    Előszó: Sétára hívjuk az olvasót a régi magyar világba. Nem tróntermekbe, nem főúri kastélyokba, hanem a vidéki városokba, falvakba, tanyákra és ki a régi magyar pusztákra. Meglátogatjuk őseinket otthonukban, hétköznapjaikon, mindennapi munkájuk, mulatozásaik, szórakozásaik közben és katasztrófák idején. A történelem időgépén oly hirtelen lepjük meg őket, hogy nincs idejük történelmi pózba helyezkedniök, páncélt, díszmagyart ölteniök és fényképezőlencsénk a maguk természetes, emberi mivoltában, gyámoltalan kétségbeesésében, vagy hetvenkedő, boros mámorában, vagy imádkozó áhítatában örökíti meg – nem a történelemből ismert nagy embereket, hanem a tömegmagyart, nem a történelem nevezetes napjain, hanem elfelejtett dátumok alkalmával.

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Kópháza kegyhely

    0
    4 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Küzdelmek. Emlékezések

    0

    2 000 Ft
    Kosárba teszem