Hogy miért nehéz megírni az EKE történetét vagy miért tanakodunk sokszor napokig egy-egy kérdés fölött? Ennek több oka is van. Először is, az EKE egy mozgalom, amelynek kialakulásához számos előzményt is ismerni kell. Nem egyszerűen létrejött és kész, hanem egy felismerés, egy fejlődés eredménye, egy válasz az akkori kor kihívásaira. Európa-szerte elindulnak a turistamozgalmak. Magyarországon az egyleti közjog 1873-ban kezdett kialakulni, s amint a törvényes rendelet megszületett, zászlót bontott a Magyarországi Kárpát Egyesület is. Erdélyben a szász természetjárók mozgolódni kezdtek német, svájci és osztrák mintára. A partiumi magyar turistaszervezetek is megalakulnak, a boldog békeidőkben mindenki építkezik, s az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) javaslatára 1891-ben létrejött az EKE is. Komoly előkészületek előzték meg az EKE megalakulását. Az EMKE vezetősége pákéi Sándor Józsefet egyhónapos tanulmányútra küldte a Magas-Tátrába. Nem volt menedékház, üdülőtelep, turistaösvény, pihenőhely vagy kilátótorony, amelyet ne látogatott volna meg, végigtanulmányozta az egyesületi szabályzatokat, kitanulta a szervezeti élet minden csínját-bínját. Hazatérve felépítette az egyesületet. Osztályokat hozott létre, igyekezett lefedni a teljes Erdélyt. Minden mozgalomnak az élén akkoriban az értelmiség, az arisztokrácia állt. Ők tették a természetjárást szervezett sporttá. Az EKE első elnöke gróf Bethlen Bálint lett, egy lelkes, buzgó, keménykezű vezér, szívélyes és megnyerő modorú, széles látó- és még szélesebb ismerőskörrel rendelkező személy. Sokan mondják ma is, hogy az EKE az erdélyi arisztokrácia játékszere volt. A nagy kirándulások és a menedékházak építése mellett bálokat, mulatságokat, falusi ünnepségeket szerveztek, na de így ünnepeltek akkor, ez volt a közösségi élet. Nem volt televízió, rádió, a közösségek egészségesen működtek, nem ritka, hogy egy-egy túrára elment az egész falu, 300-an, 400-an vonultak fel a hegyre, ha kellett, szekerekkel vitték az ételt, italt. Az elnök révén a menedékházak építéséhez segélyeket adott a kormány, s az EKE kiadványait minden állami intézmény megrendelte, mert bizony, már az első perctől kezdve kiadványokban is gondolkoztak, mint ahogy felkarolták a fürdők és a borvizek ügyét is. Ötéves fennállását a millennium évében ünnepelte, ekkor szervezte meg az első néprajzi bálját, s a kolozsvári régi Nemzeti Színház összes terme zsúfolásig megtelt az erdélyi társadalom színe-javával. 34 osztály, 6000 tag, 18 menedékház fémjelezte a fiatal EKE-t, s a taglétszám egyre nőtt. Így nem csoda, hogy minden erdélyi híresség, kutató, egyetemi tanár, felfedező, néprajztudós, író, költő, újságíró, lelkész stb. valamilyen úton-módon kötődött az EKE-hez: Radnóti Dezső, dr. Herrmann Antal, dr. Hankó Vilmos, Téglás Gábor, dr. Purjesz Zsigmond, Merza Gyula, Csató János, Szádeczky-Kardoss Lajos, Gyárfás Győző, Czárán Gyula, Nyárády Erazmus Gyula, Miháltz János, Réthy Dezső, dr. Ruzitska Béla, dr. Urmánczy Nándor, Hangay Oktáv, dr. Czirbusz Géza dr. Szádeczky-Kardoss Gyula, dr. Roska Márton, dr. Balogh Ernő, dr. Cholnoky Jenő, Orosz Endre, Reményik Sándor, Áprily Lajos, dr. gr. Logothetti Oreszt, dr. Páter Béla, dr. Tavaszy Sándor, dr. Balogh Ernő, Vámszer Géza, Xántus János, dr. Tulogdy János és még hosszú a sor. Idegen nyelvű kiadványok, külföldi bizottság, idegenforgalmi osztály népszerűsítette Erdélyt és az egyesületet. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az Erdélyi Kárpát-Egyesület zászlójáról maga Erzsébet királyné köszöntötte a lelkes turistákat, az egyesület védnöke pedig József főherceg volt. És az sem csoda, hogy 1902-ben, közvetlenül a Ferenc József Tudományegyetem főépülete és a Mátyás szobor leleplezése után Kolozsváron felavatták a Kárpát Múzeumot Mátyás király szülőházában. A színvonalas, modern múzeum egyúttal az EKE székháza is volt. Pezsgő egyesületi élet. Ezt mondhatnánk, ha három szóval kellene kifejezni az EKE működését. Ha egy szóval, akkor: szakmaiság. Ezt bizonyítja, hogy a Kárpát Múzeum fennállásának 25 éves évfordulóján a külföldi testvérintézmények Berlinből, Münchenből, Grenobleből, Késmárkról, Oslóból és Budapestről baráti üdvözletekkel és jókívánságaikkal keresték fel az egyesületet. És ezt bizonyítja a sok rendkívül magas szintű kiadvány, könyv, album, amelyeket az évek során az EKE küldött nyomdaprés alá. És igen, az alapszabályában megjelent a természetvédelem is: „a turistaegyesületnek természetvédőnek kell lennie”. Foglalkozott kihalófélben lévő növényekkel, állatokkal, ajánlásokat fogalmazott meg a természeti értékek megvédése céljából. Mindezek mellett jelzéseket festettek, néprajzi bálokat szerveztek, járták a természetet. Nagyon szerteágazó tevékenységet folytattak az EKE-tagok, így hiába foglalkozott az egyesület múltjával annyi neves történész, a teljes múltat rekonstruálni lehetetlen vállalkozás, hisz az államosítás után például a Kárpát Múzeum teljes anyaga más kolozsvári múzeumokhoz került: „nem kutatható, mert még nincs leltárba véve” – utasítottak el pár évvel ezelőtt. Iratok, jegyzőkönyvek hiányában pedig csak újságcikkekből, szájhagyományból tudunk ezt-azt összerakni