-
-
-
-
A keresők I. – Cézanne
02 400 FtA keresők szerencsétlensége avval kezdődött, hogy atyák semmi áron nem akartak tudomást venni bizonyos vagyonukról. Titkolták, tagadták, rejtegették, mig végre csakugyan megfeledkeztek róla. Ily módon örökölték az utódok vagyonukat anélkül, hogy birtokáról tudtak volna. Elindultak tehát keresni, s ekkor történt meg velük a szerencsétlenség. Mert ahelyett, hogy valamit találtak volna, hát a meglevő vagyonukat elvesztették a keresésben.
-
-
-
Attila urunk I-III.
09 000 FtA függönyajtók, miknek Atilla nevezte a szláv népeket, szétnyíltak a turániak előtt, félrehúzódva északra a Kárpátok közé, délre a Balkánra, s lengve, hajlongva fogadták a keletről omló nyilas, lovas népeket s a nyomukban döcögő kákaernyős, bronzkerekü lakóház-szekereket az asszony- és gyermeknéppel. A római birodalom dereka, szive felé nyomuló főáradat azonban északnyugat felé is szétcsapkodta hullámait, fodrát s az óriási Szármát pusztaság néptengeréből hatalmas hullám omlott neki a Balti-tenger keleti partvidékeinek is. Azon a nyilason tehát, mit a szlávok nyitottak a turániaknak, a Fekete tenger északi oldalán, mint ollónak az egyik szára, nyúlt be a Duna alsó völgyébe, míg a másik fenn Finnország felé nyújtotta a szárát, mint az öntudatlannak, elementárisnak hitt népvándorlásból kialakuló rendszeres, mesteri szerkezete egy nagykoncepcióju birodalomalkotásnak. Mintha Finnország nyugati partjain a szigetek ezrei elkezdettek volna úszni, úgy menekült a sárgahajú gótság óriási fenyőtörzsekből vájt halászcsónakjain Skandinávia felé. Ám az ottlakó germán atyafiak sem várták be a part felé igyekvőket, hanem maguk is megbolydúltak nyugat és dél felé.
-
-
-
-
Budapest és környéke. 3. Budapest Duna-balparti környéke
03 000 Ft65 képpel, 1 várostervrajzzal és 2 térképpel
-
-
-
Egy akol, egy pásztor
02 000 FtKétezer év óta munkál a Krisztus igéje az „egy akol és egy pásztorról”. Kétezer éve, kivetve az útfélre, hogy mindenki könnyen árnyába juthasson, ha majdan terebélyfa lesz belőle: de míg ezrivel s milliárdjával látható életünk mezein minden gyom, ritkán, ritkán látunk itt-ott egy-egy boldog palántát, hogy ez az isteni ige is él… Ime, följegyzek egy bizonyságot, hogy e mindnyájunk szívének oly kedves Mag él és virulásra kész. Él a Bánságban egy földbirtokos, régi parlamenti ember, volt főispán. Egy ismerősöm minapában odaát volt, túl a határon… (Oh, a határon, az országhatáron túl… már úgy megkeményedett az emberek nyelvén a szó, hogy a Bánságot tőlünk országhatár választja el, mint a behegedt seb, régi égés után… bennem még mindig új és eleven fájdalommal szakad fel ahányszor hallom: én még nem léptem át e határt, nem idegződött belém a trianoni térkép s mint a horog, véresre tépi fel szívem, ha az integer Magyarország szív határait tépik.) Él a Bánságban egy úriember… (Hogy útlevéllel lehet eljutni Temesvárra… Kassára… Kolozsvárra… és Csáktornyára… és mindenüvé, ahol még nem voltunk… Mennyi mulasztásunk van nekünk mindnyájunknak magyaroknak, hogy míg lehetett, be nem jártuk, meg nem hódítottuk tündéri szép hazánkat magunknak, a személyes fölélményezés legbékésebb s legmélységesebb hódításával…)
-
-
Magyarország az anjouk korában
01 500 FtElőszó:
Amikor arra a feladatra vállalkoztam, hogy a nagyközönség számára megrajzoljam az Anjou-kori Magyarország képét, nem tűzhettem ki célul a kornak eredeti kutatások alapján való megírását, hanem arra törekedtem, hogy Pór Antal és Fraknói Vilmos alapvető kutatásaira támaszkodva felhasználjam a korra vonatkozó irodalmat s ennek alapján minél tisztább képet nyújtsak. Még egy körülményre kell felhívnom az olvasóközönség figyelmét. Munkám terjedelme előre meg volt határozva és így a hatalmas anyagból iparkodtam kiválogatni a kort jellemző adatokat; különösen hazánk külpolitikai viszonyainak és közállapotainknak rajzára fektettem nagy súlyt, mint amelyek leginkább alkalmasak arra, hogy rég letűnt korok képét lehetőleg hű világításban mutassák be.
A szerző. -
Veszödelmek
01 000 FtItt kezdődik. Tisztőtt Mártony sógor lyó egésségöt és hasoló lyókat kivánok, továbbá hazaérköztünk szöröntsésen, és mán várt éngöm az nagy kék billogos levél, Balogh Imre sógor irta Amerika országbul, hogy aszondi mán ű nem szögéynködik többet ezön a világon, mert ott oljan fődet tanáltak akibe arany teröm, valóságos tiszta lyóféle arany, ugy teröm akár az kompér, hogy darabokban hever úton útfélön, de máskülönben msot kutyául van dóga, mivelhogy a Zindi Jánsook rabul ejtötték, oszt nem bir kiszabadulni, pedig nintsenek sokan, oszt attul tart, hogy möghizlalik oszt mögöszik, hát aszondi küggyünk néki 100-áz forintot a kivel kiváltakozhassék az rabságbul. No ez a levél nagyon föl zavarta nálunk a vizet, a zasszonyok úgy réttak mint az ápor esső a zegész faluba, hát gyülést hittam öszve az kösségházára, oszt mondok mit tögyünk embörök, mert láma zsidónk is ibzonyiti, hogy valóságos szent igaz, még a nevit is ösmeri a hejnek, Laskának vagy Balaskának vagy minek hijják ott azt a vármögyét, ahun a zarany teröm.