Hatvan évre terjedő történetírói pályámon, eszményi célok és véletlen esetek váltakozó vonzó erejét követve, önálló művek és értekezések hosszú sorozatában a királyválasztó országgyűlésekkel kellett foglalkoznom; a legbehatóbban éppen azokkal, melyek a nemzet életének válságos napjaiban, a nemzeti uralkodóház kihalta, a várnai katasztrófa és a mohácsi vész után a legnehezebb problémák megoldására voltak hivatva. Most tehát, mikor nemzetünk még félelmesebb körülmények között fog a trón betöltéséről határozni, természetszerűen fölébredt lelkemben azon óhajtás, hogy tanulmányaim eredményeit összefüggésbe hozva és kiegészítve, a közönség elé bocsássam. Erre azon tény is késztetett, hogy miután éppen egy század előtt gróf Cziráky Antalnak »Disquisitia historica de modo consequendi summum imperium in Hungaria« című latin könyve megjelent, a magyar trón betöltésének történetét önálló műben egyedül Salamon Ferenc tárgyalta »A magyar királyi trón betöltése és a pragmatica sanctio története « cím alatt; de a pragmatica sanctiót megelőző királyválasztásokat csak bevezetésképen röviden ismertette.