A mai viszonyok között kétségkívül elismerés és méltánylás illeti meg azt, aki a költséget és fáradságot nem kímélve, erejét – az idealizmus lángjától lelkesítve – családja történetének felkutatására és közzétételére szenteli. Csak az élet felületes szemlélője hiheti azt, hogy a genealógia művelése hiábavaló fáradozás, a családi hiúság ápolása volna csupán. Természetesen a genealógiai tudomány módszerei is változásoknak, a fejlődés örök törvényeinek vannak alávetve. Tudományágunk legújabb külföldi terméséből világosan látható, hogy a genealógia nem csupán ősfák összeállítása többé, hanem jelentős segédtudománya úgy a gazdaságtörténet, mint szociológiai, anthropológiai és más, a társadalom megismerésével foglalkozó tudományoknak. Erre halad a genealógia új útja. Éppen Kölcsey Dezső példája mutatja, hogy társadalmunkból nem veszett ki az érdeklődés a genealógia iránt. Persze nála ez még inkább a készségben nyilatkozik meg, mert módszeres felkészültsége őt még inkább a régi amatőr-genealógusok közé sorolja. Ezért nem is tartjuk helyénvalónak vitatkozni egyik-másik – szerinte végleg eldöntött – állításával, vagy gáncsolni módszerbeli fogyatkozásait. Ellenben készséggel elismerjük, hogy a leszármazási táblák összeállításával, különösen az újabb kor kutatói számára hasznos munkát végzett, szintúgy az idevonatkozó irodalom bibliográfiájának gondos összeállítása a jegyzetekben, jó szolgálat volt a Kölcsey-család történetének jövő kutatói számára.