„Az 1848-ik év szeptember 10-ikének délutánján Pest utczáin élénk és türelmetlen mozgalom mutatkozott. Nagy néptömeg lepte el a Duna partját s a növekedő sokaság alatt csaknem letört a hajóhíd. Kétség és remény közt várták a Bécsből érkező gőzöst. Négy óra után megszólalt a gőzös közeledését hirdető ágyú. A város villanyos mozgásba jött. Az utczákon csak rohanó embereket lehetett látni és a partokon újabb csoportok alakulását. A tömeg hullámozni kezd, a zaj hangosabb. A gőzös már nem messze volt a parttól. Lassan és baljóslatú csenddel kötött ki. Födélzetén az országgyűlés küldöttsége állott. Kalapjokon lobogó piros toll, arczukon bosszús komolyság. A nép mindent megértett s a zaj és forrongás általános lett.”