A «Magyar Szemle» az 1888. év telén kezdette meg pályafutását. A viszonyok ekkor egy előkelő, magas szintájon álló szépirodalmi lap alapítására épen nem voltak kedvezők. Sokan akadtak, akik balsikert jósoltak s az első küzdelmes három év igazolni látszott föltevésüket. A nehéz napokban, mikor mindenki reményét vesztette, csak az önzetlenül fáradozó vezetők nem csüggedtek. Mennél nagyobbak voltak az akadályok, annál inkább gyarapodott nemes becsvágyuk s annál törhetlenebb igyekezettel iparkodtak a hőn óhajtott czél felé. Isten segítségével végre tapasztalni kezdették, hogy nem volt egészen meddő a munkájok. A «Magyar Szemle» évről-évre tért hódított s ma már, fönállásának tizedik esztendejében kivívta, hogy joggal soroztatik hazánk legtekintélyesebb és legelterjedtebb szépirodalmi lapjai közé, melylyel független, szókimondó bírálatai révén, szellemi életünk elsőrangú tényezői is számolni kénytelenek. Forró köszönettel adózunk ezért hűséges olvasóinknak, valamint lelkes és kitartó munkatársainknak. Az előbbiek bizonyára épugy örülnek a «Magyar Szemle» tízéves jubileumán, mint az utóbbiak. Együtt illeti meg őket a diadal pálmája! Komoly és előkelő irányú lap életében kétségkívül ritka ünnepet ül a «Magyar Szemle. Ebből az alkalomból jelent meg az «Emlék-Album». Tartalmát néhány válogatott szellemi gyöngyszem képezi ama jeles munkák közül, melyek hasábjain szinte fönállása óta napvilágot láttak. Bizton hiszszük, hogy érdekességüket a szerzők jól sikerült arczképei és a művészi rajzok csak emelni fogják.