Nagy örömömre szolgál, hogy a „Magyar közmondások és közmondásszerü szólások” cimü gyüjteményem a millennium évében láthatott napvilágot, mert ez mint szerény fotográfia sorakozik a nagyszerü alkotások mellé, melyek annak megörökitésére készültek. A magyar közmondásokban a magyar nemzet szelleme, jelleme, bölcsessége, élettapasztalása, humora nyilatkozik meg; ezeket könnyen kezelhető alakban kodifikáltam munkámban, hogy vele a magam módja szerint a magyar nemzeti geniuszt megünnepeljem. Ezt a talán nem egészen érték nélküli fotográfiát a magyar hazának dedikálom élete első évezredének alkonyán és a másodiknak hajnalán, – a hazának, kit teljes életemben nem hangos szóval, hanem csendes munkával szerettem. A jelen alkalommal nem szándékom értekezést irni a magyar közmondásokról, noha ez igen érdekes fejtegetés volna, mert azoknak ugy alakja, mint tartalma erre bőséges anyagot nyujt, – hanem csak egy kis tájékoztatót akarok művemhez irni. 1864 óta gyüjtök tizenegy nyelven közmondásokat az ugynevezett cédula-rendszer szerint; minden közmondást kis papirszeletre irtam. 1894-ben a rendezéshez fogtam és 1895-ben megjelent első gyüjteményem, a latin „Florilegium”, elsőnek azért, hogy ez utját egyengesse és mutatóul szolgáljon a külföldön megjelenendő gyüjteményeimnek. A magyar gyüjtemény a millennium évére volt szánva. Ez a legbőségesebb gyüjteményünk, noha még távolról sem teljes. Erdélyinek 9000 szólása van, gyüjteményemben 25.336.