„A ‘német idealizmus’-ról már régóta beszélnek, ha a gondolkodásnak arra a korszakára utalnak, amely Kantból indult ki, de amely ugyanakkor el is tért Kant tanításaitól, mégpedig oly módon, ahogy azt először Fichte, majd Hegel és Schelling munkáiban láthatjuk.” A német idealizmus fenti meghatározása nem több a filozófiatörténet egyik korszakának kijelölésénél. Ugyanakkor a kor számos gondolkodójának önleírását az utólagos leírás szintjére emeli. Már a Kant utáni gondolkodók jó része a kanti Kritika követőjének tekintette magát. A követésre és a folytatásra vonatkozó reflexiók vezettek el aztán oda, hogy már a német idealizmus legjelentősebb gondolkodói megkezdték e korszak filozófiatörténeti kánonjának kidolgozását. Ez a belső kanonizálás mintegy százötven évig alapvetően meghatározta a német idealizmusra vonatkozó történeti kutatásokat.” Részlet az előszóból