Az 1971-ben és 1981-ben Argentínában megjelent első és második kötet hazacsempészett példányai berobbantak a Kádár-korszak finnugrista pocsolyájában vergődő magyar közéletébe. Megrezdítették a hazai olvasók fásult lelkét. Csodaszámba ment, hogy valaki ki merte mondani az évszázadok óta tudott titkot, hogy az árva, társtalan európai magyarság eredete és nyelve nem az Ural aljában, hanem délen, a Kaukázuson túl a Folyamközben gyökerezik. A magyar olvasó e könyvekből érti meg, ha meg akarja tartani a hazáját, meg akarja menteni a magyarságát, kötelessége keresni valós múltját. S hogy önmagára találjon a múltban, eszméljen a jelenben és eljusson a jövőbe, össze kell hangolódnia a történelmével. A múlt felé való fordulás minden más népnek szórakozás, a magyarságnak maga az élet.