Amikor 1808-ban megjelentek a Cotta kiadónál tizenkét kötetben Goethe összegyűjtött művei, Goethében felvetődött a kérdés, mi foglalja egységbe ezt a sok különféle indításra keletkezett és különféle arculatú művet. Válaszul önéletírásba fogott, amelyben születésétől Weimarba érkezéséig beszélte el életét. „Életem leszűrődése az egész – mondta művéről maga Goethe Eckermann-nak -, s az egyes esetek, melyeket elmondok, csak arra szolgálnak, hogy általános megfigyeléseket, magasabb igazságot szolgáljanak… Úgy vélem, szimbólumai vannak benne az emberi életnek. Valóság és költészet-nek neveztem a könyvet – így hangzott eredetileg a címe -, mert magasabbra irányulva fölemelkedik az alacsonyabb valóság világából… Életünk egy-egy ténye nem aszerint számít, mennyiben igaz, hanem aszerint, mennyiben jelentett valamit.” A Költészet és valóság úgyszólván pedagógiai regény, mint a Wilhelm Meister, csak benne nem egy képzeletbeli alak sorsa, hanem az írói személyes életének teljes valósága értelmeződik át költői üzenetté.”