Az első világháború záróakkordjaként a kisantant országai három irányból igyekeztek minél nagyobb területet elfoglalni Magyarországból, nem törődve egyezményekkel és demarkációs vonalakkal, wilsoni elvekkel és önrendelkezési joggal. Már jóval a foglalásokat legnagyobb részben szentesítő trianoni békediktátum (1920. június 4.) előtt tudatos módszerességgel megkezdik az illető területeken a nemzeti jelképek, elsősorban az emlékművek eltüntetését, arra törekedve, hogy nemcsak a magyar államiság, hanem a magyar kultúra, a helyi magyar népi jelenlét látványos jeleit, emlékeit, nyomait is felszámolják. Ezt a törekvést fél évszázaddal később „homogenizálás”-nak fogja nevezni egy diktátor.íbr>Elbe István