-
Győr zenéje a 17-18. században
02 400 FtA 17—18. századi zenei életnek Győrben két fontos bázisa volt: a székesegyház és a gimnázium. A székesegyházban már a‘ 17. század első évtizedétől kezdve rendszeres adatok vannak a zenekar és a kórus életéről, sőt kotta is maradt fenn ezekből az évekből. A jezsuita gimnázium kezdettől fogva értékes zene színhelye. Házinaplói 150 éven keresztül élő, színes zenei életről tájékoztatnak. A levéltári adatok és korabeli újságok alapján Bárdos Kornél beszámol a polgárság zenés szórakozásairól, a katonazenekarok szerepéről. A többször tervezett, de az 1830-as évekig meg nem valósított zeneiskola ügyéről is fontos dokumentumokat közöl. Értékes hangversenyekről, igen sok barokk pompájú ünnepről ad részletes leírást, ami elevenné teszi a kor zenei és társadalmi képét. Még a napóleoni megszállás napjairól is talált értékes zenei anyagot, sőt néhány fontos adatot az 1832 előtt már működő győri zeneegyesületről is, amely többek között már előadta Haydn Teremtését is. A győri zeneszerzők és muzsikusok működésének bőséges időrendi öszszeállítása egészíti ki a kötetet, a zenei életet 1900 kottamelléklet hitelesíti.
-
Pécs zenéje a 18. században
01 500 Ft1686 után, a török kiűzését követően — főleg a dunántúli városokban és kastélyokban — élénk zenei élet kezd kibontakozni az európai barokk és klasszikus zene hatására. A szerző részletes levéltári kutatás és a korabeli sajtó alapján varázsolja elénk a pécsi dóm egyházi muzsikáját, a gimnáziumi hangversenyeket, a katonazenekarokat és a polgárság zenei életét. 1788-ban megnyílt Pécsett az ország harmadik zeneiskolája (a pesti és a pozsonyi után), amely mintegy kiegészítette a gimnázium által nyújtott zenei nevelést. Bárdos Kornél könyvében a város ünnepeinek, hangversenyeinek korabeli színes leírásai idézik a muzsikáló Pécs hangulatát. A dómban használt 380 korabeli kotta — köztük 50 szimfónia — tematikus jegyzéke hitelesíti a város muzsikájáról és zeneszerzőiről rajzolt képet.
-
Simonffy Kálmán nótaszerző műveinek összkiadása
03 000 FtSimonffy Kálmán nótaszerző, politikus 1831. október 5-én született Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Tápió-Szelén, kisnemesi családban, marosvásárhelyi Simonffy György és kostyánfalvi Kostyán Borbála harmadik gyermekeként. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, ahol Görgey főhadnaggyá léptette elő. 1852-ben Cegléd város főjegyzőjévé választották, majd 1861-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1865-ben Esztergom vármegye főjegyzője, 1872 és 1875 között pedig Esztergom Köbölkút kerületének országgyűlési képviselője lett. Elévülhetetlen érdeme a tárogató eredeti változatának felkutatásáért, annak megmentéséért, illetve a Zeneakadémia megalapításáért tett áldozatos munkája, valamint a fiatal tehetségek önzetlen anyagi támogatása, melyhez Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter is gratulált. Az ország első dalárdáját 1851-ben alakította meg Cegléden, melyet Simonffy hatására számtalan követett gyönyörű nemzeti dalaink hangoztatására szerte az országban. 1859-ben 22 vármegyébe utazott a magyar zene népszerűsítése végett, szellemi látkörét pedig 1864-ig folyvást tartó utazásaival tágította 73 műve jelent meg nyomtatásban 1852 és 1865 között, napilapok és hetilapok melléklete, illetve önálló kötetek formájában, számtalan egyéb írása mellett. Kodály Zoltán a legtehetségesebb és legjelentősebb műdalszerzőnek tartotta Simonffyt, kit korában, mint ünnepelt dalköltőt a magyar Schubert”-nek is neveztek. Dr. Kiss Lajos a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tudományos főmunkatársa e szavakkal illette Simonffyt: „Hervadhatatlan érdeme, hogy abban az időben, amikor a népdal ugyszólván ismeretlen fogalom volt zenei közvéleményünkben, dalaival tudatosan igyekezett a népdal szellemét a köztudatba vinni. A nép több mint 40 dallamát vette át és számtalan szöveghez kapcsolva sok változatban alakította a maga ízlése szerint. Bátran megállapíthatjuk, hogy Simonffy sok szép dalával, finom zenei ötleteivel az összes népies műdalszerzők közül a legnagyobb mértékben gazdagította és ihlette fejlődés-re népzenénket.” Szolgálja e kötet a haza javát, mint ahogyan azt Simonffy Kálmán is tette egész életében!
Terék József szerkesztő -
Zeneművészeti kisszótár 1.
01 000 FtNem lexikon, de igazában nem is szótár ez – nem arra való, hogy valaminek utánanézzünk, hanem arra, hogy olvassuk, élvezzük – és közben okosodjunk. Például a tekintetben, hogy mire való a zongorán a pedál, hány fajtája van, és hogyan kell élni vele. A tudást első kézből kapjuk: Alfred Brendeltől, korunk egyik vezető zongoraművészétől, aki mellesleg kitűnő író is. Sok ilyen ismerős dologgal találkozhatunk itt, zenerajongók, amelyekről talán még soha nem gondolkodtunk el alaposabban, pedig érdemes: például, hogy mióta éneklik ki a tenoristák a magas cét, és ez hogyan forradalmasította az egész operaműfajt; hogy mióta szokás tapssal megköszönni a zenei élményt, és hogyan változik a tetszésnyilvánítás módja; hogy mit jelentenek a rejtélyes KV, Hob, BWV vagy D betűk és a hozzájuk tartozó számok. Elmemozdító fejtegetést olvashatunk a pódiumon viselt frakkról és a zenekar ülésrendjéről, vagy beljebb hatolva magába a zenébe arról, hogy miért nyitott új fejezetet a zene történetében a híres „Trisztán-akkord”; hogyan fejeződik ki a zenében a sötétség; mit kell tudni a cadenzáról; mit jelent az, hogy „riff”; és egyáltalán, hogyan lehetne meghatározni azt, hogy mi a zene. A néhány oldalnyi szövegek tehát szabadon, a zene legtágabban értelmezett területéről vett témákat dolgoznak fel szórakoztatóan, a laikust és a zeneértőt egyaránt meglepve, olykor provokálva. A szellemes, könnyed, ugyanakkor valamennyi szerző esetében hatalmas háttértudást megmozgató írások eredetileg a Frankfurter Allgemeine Zeitung tárcarovatában jelentek meg, szerzőik neves publicisták, zenetudósok, zeneszerzők, előadóművészek, költők. A sorozat címe – Zeneművészeti kisszótár – eleve sugallta a kötetbe gyűjtést. Eddig két kötet jelent meg németül, és várható a harmadik is.
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
