„Pauk igazi Naturtalent: természetes, ösztönös tehetség, az a ritka, jó hallású muzsikus, akinek az ujjai azért mennek jó helyre, mert belső hallása tévedhetetlen, és azonnal korrigál minden apró hamisságot.”
Fischer Iván
„Az életem, visszatekintve, egyszerre tűnik tipikus művészsorsnak a 20. század második feléből és teljességgel egyedinek. Én utólag szépnek látom, de szerencsém van: néhány szomorú momentuma ellenére közben is szépnek láttam, hála annak, hogy egészen kis gyermekként sikerült megtalálnom azt a hivatást, amely mindmáig boldoggá tesz.”
Az 1936-ban Budapesten született Pauk Györgyöt korosztálya legjelentősebb hegedűsei között, a magyar hegedűiskola örököseként és folytatójaként tartja számon a világ. Zeneakadémiai tanulmányait mint tehetséges kisfiú Zathureczky Ede növendékeként kezdte. Nemzetközi karrierje az 1956-os genovai Paganini-verseny, majd a párizsi Jacques Thibaud-verseny első díjával kezdődött. 1957-ben Frankl Péterrel együtt megnyerte a müncheni szonátaversenyt. 1958-ban Hollandiába emigrált, 1961 óta Londonban él. A londoni Királyi Zeneakadémia professzoraként hegedűsök nemzedékeit nevelte fel.

„Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau. Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő. Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet „mint egy kis veréb” kezdett, és közvetlen elbeszélés egy „világsiker” útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének. Utószóként mellékeljük a „Piaf karrier” éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekeel..

Ez a sorozat több feladat megoldását tűzte ki maga elé célként. Mindenekelőtt a múlt nagy jelentőségű magyar énekeseinek és hangszeres művészeinek akar emléket állítani, ébrentartani azokban az emlékezést, akik még hallották-látták előadóművészetünk nagyjait, s felidézni alakjukat és művészetüket azok előtt, akik már csak hírből, képekről és hanglemezekről ismerik őket. Az emlékezést szolgálja a kötetek komplex jellege is: a művészek életútját és művészetük értékelését egyaránt hangsúlyozó szövegrészt gazdag képanyag és hanglemezmelléklet teszi teljessé. Végül van a sorozatnak tanító célja is: a nagy énekesek és instrumentalisták művészetének elemző megvilágítása segítséget nyújthat a mai muzsikusoknak is.

A Nirvana frontemberének holttestét 1994. Április 8-án találják meg az üvegházban, s a kiérkező rendőrök gondolkodás nélkül öngyilkosságot állapítanak meg. Vajon mi oka lehetett ennek a zseniális költőnek és zenésznek az öngyilkosságra? Vagy talán nem is ő volt az, aki véget vetett életének? Halála előtt válni akart, és ki akart lépni a Nirvanából. Tény, hogy Courtney Love-nak nem származott volna előnye ebből…

A könyv Balázs Fecó zeneszerző, előadóművész, a Sitkei Kápolnáért Kulturális Egyesület alapítójának életútját, művészi fejlődését, pályafutásának fontosabb állomásait mutatja be az egykori tanárok, barátok, pályatársak vallomásaival, Fecó személyes emlékeinek felidézésével, sok fotóval és a Horváth Attilával közösen írott szerzemények dalszövegeivel. Közvélekedés szerint az idő múlását legjobban a gyermekeinken vehetjük észre. Az itt látható fényképek elkészítése között pontosan tíz év telt el. Az egyik felvételen Ferike még kisfiú, a másikon már kész fiatalember: csaknem annyi idős, mint édesapja volt, amikor a dobosnak szóló nagy „csókolom” köszönéssel megjelent a Neoton együttes próbatermében, és megkezdte rendkívül termékeny művészi pályafutását. A képek azonban azt is tanúsítják, hogy Fecón nem nagyon fogott az idő foga. Lehet, hogy valóban csak az évek múltak el…? A könyv lapjain választ kap az olvasó erre a kérdésre is, miközben megismerkedhet a művész világról alkotott véleményével, és terveivel is.