Ez volt az a nyár, mikor a kenyér ára meghaladta az egymillió rubelt. Ez volt az immár harmadik nyár, amelyik rossz termést hozott. Ez volt az a nyár, amelyen a távoli vidéki kisvárosok utcáin az első oroszok éhen haltak. Ez volt az a nyár, mikor az orosz elnök, távol minden segítségtől, szívrohamot kapott a limuzinjában, és egy öreg takarító ellopott egy iratot. 1999 nyarát írták. A Gergely-naptárhoz igazodó világ a kétezredik év előestéjét ünnepli. Párizsban és Londonban pukkan a pezsgő, ropognak a petárdák, Washingtonban görkorcsolyacsapatok száguldoznak, Budapesten a valahára világvárosi forgalmú Nagykörút egyetlen hatalmas üdvrivalgás és trombitaverseny. A választásokra készülő Oroszországban csak egyetlen igazán esélyes elnökjelölt van: Igor Komarov, a karizmatikus vezér, aki igazságot ígér a szegény, elnyomott népnek, amely egy nap még vele együtt fölemelkedik, visszaállítja régmúlt dicsőségét, s elsöpri a haza utcáit elárasztó szennyet. Az új Hitler ki nem mondott, embertelen terveiről egy ellopott irat, a Fekete Manifesztum révén a CIA és az angol titkosszolgálat is értesül. Az angol és amerikai kormány parancsa azonban egyértelmű: nem avatkozhatnak be. A nyugdíjas hírszerzőket nem kötik titkos kormányutasítások. Sir Nigel Irvine, a brit titkosszolgálat volt főnöke jó partnerre talál Jason Monkban, a CIA valamikori legjobb emberében, akinek minden ügynökét eladta Aldrich Ames, a CIA árulója. A másik oldalon a könyörtelen Anatolij Grisin, a KGB volt ezredese áll, aki néhány éve Igor Komarov szolgálatába szegődött. Így indul a „nagy játszma”, amelynek számos résztvevője, de csak egyetlen célja van – Oroszország jövője.