Részlet. 1881-et írtak. Éppen akkor léptem be a külügyi szolgálatba. Még nem tettem le a vizsgáimat s egyszerű újonc voltam, beosztott attasé a külügyminiszter hivatalában, aki akkor a köztiszteletben álló Barthélemy Saint Hilaire, Aristoteles fordítója, Thiers régi barátja s a francia szenátus Nestora volt. Március 13-ikán, vasárnap délután háromnegyed hét felé, mikor éppen én láttam el a permanens szolgálatot abba a helyiségben, mely a miniszter dolgozószobáját közvetlenül megelőzi, a chiffre-osztály egyik hivatalnoka dúlt arccal sürgős táviratot hozott be nekem, melyet abba a pillanatban vett át.