„… Toulouse-Lautrec ízig-vérig festő volt: erre ítélte hajlama, tehetsége, temperamentuma egyaránt. Kortársai közül talán csak Van Gogh alkotói szenvedélye hasonlítható az övéhez, s közös bennük az a megszállottság is, amellyel modelljeiket szemlélték. Lautrec elutasított mindenféle szabályt, nem tartozott semmiféle iskolához…” Aleksander Wojciechowski könyve a posztimpresszionizmus egyik legkiemelkedőbb mesterét és egyben legkülönösebb művészegyéniségét mutatja be. Nem a testi fogyatékossága folytán groteszk külsejű különc éjszakai kalandjainak színes elbeszélésére törekszik: figyelmét a festő képeire összpontosítja, mert Lautrec kérlelhetetlen kritikáját és iróniáját, valamint a leplezetlen valóságot döbbenetes expresszivitással kifejező művészetét csakis alkotásain keresztül ismerhetjük meg.