-
A halál és tanítványa
0800 Ft„Szilveszter estéje volt. Az ezerhatszázötvenkilencedik esztendő úgy didergett e fagyos szilveszter-estén, mint egy rongyos, vén koldús, aki künt a hideg utcán az utolsót rúgja. Bár tömérdek rosszat művelt, az emberek mégis ragaszkodtak hozzá, mert a múlt év borzalmaihoz képest némi mérsékletet tanusított. Mindenki félt, iszonyatosan félt az újévtől. Ezerhatszázötvenhét-ötvennyolcban egy kevély és oktalan fejedelem meg néhány szolgalelkű tanácsúr hibájából szörnyű csapás érte Erdélyországot. Tatár rabságba került az ország színe-virága s alig száradt meg a könny az özvegyül maradt asszonyok és apátlanul maradt gyermekek szemében, a felbőszült porta parancsára százezernyi tatár, kozák és oláh zúdult az országra, ölt, rabolt, égetett és sok ezer ártatlan embert fűzött rabszíjra. II. Rákóczi György, a balvégzetnek ez a vak eszköze, aki egy viruló ország sírját ásta meg idétlen politikájával, nem törődött bele trónja elvesztésébe. Egyre szőtte baljós és önző terveit és mit se bánta, ha a porig alázott haza ezt még jobban megsínyli. Rákóczi tronkövetelése miatt újabb rettenetek képe jelent meg a megbódult ország egén. Nem csoda hát, ha a rémült emberek megállították volna örömest az idő kerekét, csak ne forduljon újra pusztulásukba. E szomorú szilveszter-estén a kolozsvári Óvárban, a reformátusok kollégiumának a tövében betegen feküdt egy harmincnégyéves fiatal tanító, Apáczai Csere János, a kollégium rectora. A lázas munka, melyet a gondjaira bízott iskola talpraállításáért évek óta kifejezett, az engesztelhetetlen kór, mely zsenge ifjúsága óta lappangott benne, annyira elemésztette, hogy lesoványodott testével, vértelen ajkával, viaszszín orcájával alig ment élőszámba. Csak két mélyenülő fekete szeme csillogott, tele élettel és szellemi erővel s ahogy hajlott a teste a sír felé, mind ragyogóbb lett, mintha erős és nemes lelke idehúzódott volna a halál elől. Felesége egy kis halvány, szőke asszony, akit Hollandiából hozott magával, önfeláldozóan ápolta s észre sem vette, hogy a láz, mely kiszívta férje erejét, az ő orcájára költözött gyúló rózsáival.”
-
A púpos frígiai Aiszóposz regénye
0750 FtAz „ezopusi-mesék” szerzője, Aiszóposz, akit később a mesék Homérosza névvel tiszteltek, eredetileg rabszolga volt. Hogy ki is volt valójában, csak sejtenünk lehet, mert élete egyhamar maga is legendává vált. Arnolt Bronnen, a Brecht köréhez tartozó német író, különböző, többé-kevésbé hiteles adat alapján rajzolja meg alakját. A fortélyos bölcs mesemondó életregénye, kibővítve a kor szakszerű forrásokból merített szélesebb képével, affél a művelődéstörténeti „science-fiction”. Hét fiktív tudósításból: a rabszolgakereskedő Óphelion feljegyzéseiből, a filozófus Xanthosz leveleiből, a rózsás arcú hetérának, a zsarnok Polükratész titkárának, egy ácsnak és Delphoi papjának titkos írásaiból tudjuk meg, hogy a megkínzott rabszolga intelligenciája, diplomáciai érzéke és fényes szónoki tehetsége révén emelkedik a lídiai király követének rangjáig, de a ragyogásban sem feledkezik meg egykori társairól és elérhetetlen szerelmeséről, Rhódopiszról, aki a memphiszi udvarban él a fáraó ágyasaként. A púpos frígiai, ahol csak megjelenik, meséivel mindenütt gyújtó szövétneket hajít a tömegekbe, igyekszik felrázni őket eltompultságukból. A józan ész fegyverével küzd a babonaság, furfanggal a barbár önkény, maró gúnnyal erőszak ellen. A delphoi jósda papjai veszélyes ellenséget látnak benne, aki átlát ravaszul kiagyalt jóslataikon, végzetes politikai spekulációikon és korruptságukon. Ördögi intrika árán elpusztítják ugyan, de nem tudják megölni Aiszóposz szellemét és sorsa, tanítása máig is érvényes tanulságokat hordoz.
-
Budapest műemlékei II.
05 000 FtMagyarország Műemléki Topográfiája folyamatosan kiadásra kerülő köteteinek sorában hét év után ismét budapesti anyagot tartalmazó művet nyújtunk át olvasóinknak. A fővárosi anyag feldolgozását – miként azt a Budapest műemlékei I. c. mű előszavában már körvonalaztuk – négy kötetre tervezzük. Ennek megfelelően a már megjelent első és a jelen második kötet a budai oldal műemlékeinek topográfiai feldolgozását tartalmazza, a további két kötetben pedig a pesti oldal anyagát kívánjuk bemutatni. Jelen mű tehát szervesen illeszkedik a négykötetes budapesti sorozatba, s a régebben megállapított irányelveknek megfelelően a főváros Duna-jobbparti részének Buda központi területén kívül eső műemléki anyagát tartalmazza. A könyv szerkesztésénél arra törekedtünk, hogy az 1955-ben megjelent első kötethez hasonlóan a jelen mű is lehetőleg határozott jelleget nyerjen: megfelelően domborodjék ki a feldolgozott terület legjellemzőbb műemléki értéke, arculata, hogy ezáltal a mű viszonylagos egységét, önállóságát biztosíthassuk. Az első kötetnél ez természetszerűen könnyebben sikerülhetett, mert a tartalom döntő hányada a nemzetközi szempontból is jelentős budai vár – a palota, az erődrendszer és a Várnegyed – műemléki anyaga volt. E nagyszabású műemléki együttes feldolgozása következtében az első kötet reprezentatív jelleget nyert. Úgy hisszük azonban, hogy a második kötet is hasonló érdeklődésre tarthat számot, ugyanis a feldolgozott terület olyan műemléki értékekkel rendelkezik, amelyek nemzetközi viszonylatban is számottevőek. A kötet hangsúlyos témája a római kor – és fővárosunk e korszakban kiépült őse: Aquincum. S bár az elmúlt években a római korról számos publikáció látott napvilágot, ezek Budapest területének római műemléki arculatáról teljes, egységes képet nem nyújthattak. Aquincum és környéke, a mai főváros területére eső római települések, erődítések átfogó, történeti szempontok szerinti topográfiai és műemléki feldolgozásával, úgyszintén a további történeti fejlődésben betöltött szerepük bemutatásával rajzolódnak ki a jelen topográfiai kötet sajátos körvonalai. A könyvnek ez a profilja a műemléki topográfia műfaji keretein belül – úgy hisszük – erőszakolás nélkül kidomborítható volt.
-
Lányaim
03 000 FtAz egyke körül sok cikk, tanulmány orvoskodott már. Ennek a könyvnek a szerzője más módját választotta a gyógyításnak. Nem rémít és nem prédikál: egy sok gyermekes családba vezet be, a magáéba, a gyermek utáni vágy édes mérgét terjeszti játékosan komoly írásaiban. Az első tanulmány hét éve készült. 1936. újévére akarta a lányait „leamatőrfilmezni”, a múló lárvát, melyet a gyermeki fejlődés ledob, az emlékezetnek megőrizni. Azóta időről-időre elkészíti a maga családi képét. A kislányok az egyiken költőket olvasnak, másodszor arcvonásaik titkát kutatja az ősök melléjük helyezett fényképén; a családban műtét van, egy gyermeknek beszédre nyílik a szája; a háromhónapos bölcsőjében az egész élet ott hullámzik. A családból egy kis laboratórium lett. Az apa – aki művész, orvos és tanár is – lányaiban az élet retortáit figyeli s „kisérletezni” hívja a fiatalokat.
-
Mitológiai ábécé
0800 FtKezdetben mindenütt víz volt. A teremtő istenek földet kiáltottak, és megjelent a föld. Az istenek beültették fákkal, kijelölték a folyók helyét, és állatokkal népesítették be. Így képzelték az amerikai maják a világ teremtését… Kezdetben In és Jo, a férfiúi és a női őselv együtt feküdt a kaotikus tojásban, amely azután kettévált: így keletkezett az ég és föld. Az első isten Kuni-Toko-Tachi volt; több isteni nemzedék született tőle. Az utolsó isteni pár, Izangi és Izanami az ég lebegő hídjáról lehajította és megforgatta az Ég Ékszerdárdáját, és létrehozta az óceánt. Egy csepp lehullott a dárdáról és sziget lett belőle. Így beszéli el a japán mítosz a világ kezdetét. …”Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá Isten: Legyen világosság: és lőn világosság”. Így kezdi a világ teremtésének elbeszélését a Biblia. Különös világ tárul elénk a mítoszokból, az istenek, héroszok, Zeusz, Vensu, Gilgames, Noé, Brahma, Ozirisz, Wotan, Mithrasz, Baál, Moloch, valkürök, gigászok, titánok, nimfák, múzsák, párkák világa. E nevek, történetek számtalanszor fordulnak elő az irodalmi művekben, a festményeken, szobrokon. A mitikus elbeszélések és istenek, a népek ősi hiedelmei nem tűntek el, tovább élnek a népek tudatában, művészetében. Ám a mítoszok világa valóságos őserdő, nehéz benne eligazodni. Ez a kis kötet iránytűt kíván adni az ősi hiedelemvilághoz, rövid, világos összefoglalást az egyes népek isteneiről, hitregéiről.
-
Rámájana és Mahábhárata
02 000 FtAz utókor a rablóból megtért legendás hírű szent Válmíki nevéhez fűzi a Rámájanát. A Mahábhárata állítólagos szerzője pedig Vjásza, de a név maga is azt jelenti: „összeszerkesztő, gyűjtő”. Minden bizonnyal nem egy ember alkotta ezeket az eposz óriásokat, csak a népképzelet ereje kapcsolja őket egy-egy élő személyhez: így teszi hitelesebbé, értékesebbé. A két eposz nagy történelmi eseményeket rögzít: az árja népek nagy bevándorlását Indiába és a hódító hadjáratokat, amelyek során elfoglalták Dél-Indiát és a mai Ceylont. Az eposzok nemcsak a régi India történelméről őriztek meg értékes adatokat, hanem megismerhetjük belőlük az indusok életét, szokásait, világnézetét is. Baktay Ervin hozzáértéssel és nagy műgonddal foglalja össze a hatalmas terjedelmű eposzokat, megőrizve az eredeti művek költői szépségét.
-
Remscheid-Lennep Architektur-und Farb-Strukturen des alten Lennep in Sommer 1974
0800 FtPressestimmen: Eine Bestandsaufnahme der 700jährigen ehemali-gen Kreisstadt, Bestandsaufnahme dessen, was heute noch an erhaltenswerten architektonischen Details in dem Bereich innerhalb des alten Stadtmauerringes übriggeblieben ist. Damit auch gleichzeitig ein Bei-trag zur anstehenden Sanierung des Stadtkerns. Die Aufnahmen sollen für sich sprechen, sollen für ein Lennep sprechen, das seinen ursprünglichen Charak-ter in großen Zügen noch bewahrt hat und das mit gutem Willen aller auch noch gerettet werden kann.
Remscheider General-Anzeiger: Die gelungenen Farbaufnahmen bringen die im Wesentlichen mittelalterliche Stadtgestalt gut zur Gel-tung. Der „bergische Farbdreiklang schwarz-weiß-grün”, wie Küster es nennt und die bis heute das Gesicht des Stadtkerns prägende architektonische Mischung aus Barock, Rokoko, Empire und Bieder-meier wird in dem Farb-Band reizvoll dokumentiert. Ein sicherlich wichtiges Werk, das vielleicht erst in einigen Jahren seine volle Bedeutung erlangt, näm-lich dann, wenn die Sanierungsmaßnahmen in Alt-Lennep abgeschlossen sind und die Ergebnisse den Vergleich mit der in diesem Band eingefangenen Schönheit des alten Stadtkerns standhalten müssen.
Bergische Morgenpost: Die 140 schieferfarbigen Seiten sind eine Huldi-gung an einen Werkstoff, der vom Baustil des Ber-gischen Landes nicht weggedacht werden kann. Der sehr ansprechende Bildteil befaßt sich mit dem, was „Impressionen eines Sommers” im Jahre 1974 (noch) innerhalb Lenneps alter Stadtmauern war. Das Buch soll u. a. dem Bedürfnis entgegenkommen die Frage zu beantworten: „Was ist noch vorhanden vom schönen alten Lennep”. – Lüttringhauser Anzeiger
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
