Erdélyi József a magyar költészet új fejezete Ady Endre után. Lírája a magyar néplélek legmélyéből buggyan fel, tisztán, egyszerűen, a frissen kinyílt gondolat és gyermeki ének üdeségével. Nincs ma fiatal magyar költő, akinek írását döntő módon ne befolyásolta volna Erdélyi József egyéni hangja, amely maga a nép hangja. De hogy ki ez a költő a maga teljes valóságában s hogy mennyi szépséget adott eddig is népének, azt csak most tudjuk meg igazán, mikor folyóiratokban, füzetekben elszórtan megjelent és kéziratokban levő költeményeit egyetlen hatalmas kötetbe gyűjtve olvashatjuk. Az Emlék a lírai versek teljes gyűjteménye, de tartalmazza valamennyi elbeszélő költeményét is, az Obsitost, a bűbájos Ribizlikisasszonyt s a többi meseszépséget.

A magyarság legnagyobb élő poétája, a költő, akinek hangja az örökkévalóság igényével zeng ki a jelenkor zsivajából Örökség címmel bocsátja közre legutóbbi két évének költői termését. Az idő sürget és követel: hallgatni árulás. Minden nap és óra irányításra vár, útmutatás kell, igazolás kell, a néma milliók helyett vallani kell – a fegyverek szólnak, de ma nem hallgathatnak a múzsák. S hallgathat-e az, aki legforróbban érzi idegeiben a kor vajúdását? Akinél jobban és mélyebben senkise hisz az új világ születésében? Erdélyi József az új világ költője: bölcsője a nép, fegyvere az igazság.