-
Az esedékes napló
0Korábban elkezdett írói kísérletet folytat Lászlóffy Csaba új kötete írásaiban. Szívesen ölti magára különböző történelmi korszakok, gondolkodásmódok jelmezét, ám minden esetben máig érvényes kérdésekre keres választ, s problémákra talál, nem egyetlen és kizárólagos, megoldást. A vállalkozás érdekességét fokozza, hogy nemcsak változó korok, de oly eltérő sorsok, életpályák, jellemek érdeklik a szerzőt. Pergessük csak végig az elbeszélések, kisregények hőseinek névsorát: Verlaine, Vasile Alecsandri, George Sand, Talma; vagy a fiktív naplóíró, Kiss Károly alhadnagy. Látható: elhivatott személyiségek, művészek vagy egyszerű, s nem feltétlenül életük valamely fordulópontján levő emberek a szereplők. Lászlóffy Csaba erénye a helyzetben-gondolkodás, s ilyen értelemben latolgatja az egyén mozgáslehetőségeit a történelemben.
-
Ókút
0Az udvar sarkában, ahol oly szép, gömbölyű és tarka kövecskék tarkálltak, kút volt valamikor, ókút. Régen betemették már. Ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet nem szabad a kavicsokkal játszani. Pedig milyen izgalmas titkokat őrizhet a kútfenék!
Ez a kép, ez az ókút a gyermekkor, az első eszmélések hangulatát idézi ma is Szabó Magda számára. Új könyvében azokat az emlékeket és mozzanatokat idézi meg, melyek egész életére, írói világára, alkotói szemléletére, emberi magatartására elsődlegesen hatottak. Megkapó elevenséggel tudja újraélni az egykori kislány örömeit, felfedezéseit, megrendüléseit. Külön kis világ elevenedik fel a könyvben, melyben érezni, eszmélni, gondolkodni, félni és örülni, játszani és alkotni kezd egy gyermek. Hitelesen és élményszerűen idézi vissza a tudatos író az oly nagyon lényeges és meghatározó, útra indító motívumokat. -
Sirokkó
01934. október 9-én délután Marseille-ben agyonlőtték a Franciaországba látogató Sándor jugoszláv királyt, s az autóban mellette ülő Barthou francia külügyminisztert.
Sándor királyt, mint a merénylő karján talált embléma bizonyította, a bulgáriai macedón terrorszrvezet tagja lőtte le, de minthogy a nemzetközi rendőrség jól ismerte e szervezet szövetségét az Usztasá-val (Horvát Felkelő Forradalmi Szervezet), magától kínálkozott a feltevés, hogy a gyilkosságban az utóbbi keze is benne volt. Ezt a következtetést a merénylet előkészítésének rendőri vizsgálata is igazolta. A szálak – többek között – a magyarországi Jankapusztára vezettek, ahol Usztasa kiképzőtábor működött.
A regény nem követi adatszerűen a történelem menetét: a társadalmi paranoia – a fasizmus – mikromodelljét igyekszik megszerkeszteni.
Hernádi stílusa egységbe fogja régi műveinek elemeit, a leíró részek asszociatív kapcsolatokat teremtő, szürrealisztikusan merész képeit és az aszketikus, célba fogalmazott párbeszédeket.