Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest – szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapjában romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik manapság divatos hasonlata értelmében a köznyelv „sima, fehér ablaküveg”, amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont „színes, mintás üveg”, amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és omegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az „üveg” a költői nyelv – színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról.

Agócs Sándornak az érzelmek áradását, az indulatok elvadulását, azaz a szavak habzását szikár – nem ritkán az iróniát is vállaló – fegyelemmel visszafogó, regulázó költői elkötelezettsége azt jelenti, hogy a játék és a forma meg a napjainkban kánonként erőszakoskodó kiüresített hagyomány vagy a merő poétikai protokoll helyett az ő versében a magánélet és a közösségi létezés elemi tényei és alapkérdései válnak hangsúlyossá – írja Alexa Károly a verseskötetet ajánlva.