-
Az aranyszarvas
0Rabindranath Tagore, a nagy indiai költő verseit alighanem Áprily Lajos fordította a legérvényesebb költőiséggel magyarra. Tagore itt egyik versében arról ír, hogy az ember egész életében az elérhetetlen aranyszarvas”-t űzi. Az indiai költőnek ez a hasonlata szolgáltatta a kötet címét. Ez a kötet annak a bizonysága írja szép előszavában Áprily, hogy sok-sok éven át én is űztem az elérhe-ltetlent, űztem, ahogy Rabindranath Tagore űzi versében az aranyszarvast.” Tegyük hozzá, hogy Áprily mint Tagore is és minden igazi költő elérte az aranyszarvast: hatékony cizelláló művességével és mesterségbeli alázatával maradandó magyar versekké formálta a világköltészet sok remekművét. Áprily költői érdeklődése és soknyelvű tudása a világirodalom nagy területeit hódította meg: angol, francia, latin, kínai verseket – és a legintenzívebb költői beleéléssel a német, az orosz és a román lírát. Az olvasó sok olyan verssel is találkozik, amilyennel más fordító antológiákban aligha: Tagore már említett versein kívül például Turgenyev verseivel és csodálatos prózai költeményeivel, és Caj Jennek, a hunok fogságába esett előkelő kínai lánynak verseivel, amelyek szorongató szenvedéllyel festik a barbár idegenek fogságába esett kínai költőnő meghasadtságát a hun férjéhez és különösen gyermekeihez kötő szeretet és honvágy között. A kötetben szerepel Lermontov Álarcosbálja is Áprily ezt a romantikus drámát is virtuóz szellemességgel fordította.
-
Bárdok, mesemondók
0Térben és időben ugyan távol esik tőlünk a kötet történeteiből elénk táruló világ, de bármennyire idegennek tűnik is a „walesi bárdok” világa, mégis az európai népek közös hagyományának egyik fontos fejezete. A magyar olvasó fülének pedig különösen nem cseng ismeretlenül a „walesi bárdok” kifejezés, elég, ha Arany János balladájára utalunk. De ki ne ismerné Arthur király nevét, ki ne hallott volna a Kerekasztal lovagjairól, Trisztán és Izolda szerelméről vagy Parszifálról, a Grál-lovagról, hogy Lear királyról, Shakespeare egyik király hőséről ne is beszéljünk. A walesi bárdok történeteit ma a világ Mabinogion néven ismeri. Ezt a prózában írott gyűjteményt korábbi lejegyzések alapján a XIV. században írták, legrégibb időkre visszanyúló történetei a kelta mondakincs számtalan elemét őrizték meg. G. Beke Margit feldolgozása – akárcsak Északi istenek és Északi hősök c. könyvében – olvasmányos, nem állítja olvasóit nehéz feladat elé, mégis éreztetni tudja a régmúlt, az ősi néphit és a meseszerű történetek elemeiből összeötvöződő különös világ levegőjét. A történeti, néprajzi magyarázatokat és jegyzeteket Sz. Molnár Ágnes készítette, s ő válogatta ki a kötet gazdag fotóanyagát is.