Leírás
Bodrinak, az ösztövér nőstény ebnek, aki – már csak ugy mondom, hogy „aki” – Árbóc Mihály gazduram tanyáján szolgált hűséggel, kilenc kölyköcskéje lett. A tanyáról jó félnapi járóra a folyóviz; a szikes legelő sincs közel; de ott is, nyáridő lévén, a tavaszi csapadék és fakadó vizek rég elpárologtak a szikes lapályokból, csak a fehér só vakitó tündöklése maradt a délibábnak tükörül; alkalmatos tó, vagy pocsolya sincs a közelben, melybe az ebfiókákat belehajithatnák a béresgyerekek. (Viz csupán a gémeskutban akad; csakhogy onnét iszik az egész tanya. Hát a kutba sem lehet fullasztani szegénykéket.) Igy történt az a szokatlanság, hogy Bodrinak meghagyták mind a kilenc porontyát. Volt közöttük hófehér, szénfekete, volt rókavörös, tarkabarka, mindenféle. Csak abban hasonlitottak, hogy egyaránt mohó étvággyal szopták az anyjukat. Bodri tehát kénytelen lett bőségesebben táplálkozni.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.